(…)
Az AfD az új néppárt. Szociodemográfiai szempontból az AfD sokkal inkább néppártnak tekinthető, mint az SPD vagy a CDU. Országszerte széles körben jelen van, Mecklenburg–Elő-Pomerániában pedig a nyugdíjasok kivételével minden foglalkozási csoportban dominál; a nyugdíjasok körében az SPD jelentős fölénnyel vezet. Az AfD uralja a vidéki térségeket, és Berlin külső kerületeiben is átlagon felül teljesít: nemcsak keleten, hanem Spandauban és Reinickendorfban is. Az AfD szavazói összességében valamivel kevésbé elégedettek gazdasági helyzetükkel, mint más pártok választói, de a különbség nem számottevő. Három másik tényező a meghatározó: az AfD-re elsősorban férfiak szavaznak, támogatói a bevándorlást tartják az egyik legfontosabb politikai kérdésnek – Mecklenburg–Elő-Pomerániában 20 százalék, a szociális biztonsággal holtversenyben; Berlinben 45 százalék –, továbbá jellemzően vidéken, a városok peremén és kisebb városokban élnek.
Németországon keresztül egy új, láthatatlan választóvonal húzódik.
Ez a nagyvárosok és egyetemi városok belső kerületeit választja el a ritkábban lakott térségektől. Az előbbiek „progresszíven”, az utóbbiak „konzervatívan” szavaznak. A progresszív ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az SPD, a Zöldek és a Linke ugyanazért a választói rétegért versenyeznek. Hogy közülük éppen melyik kerül ki győztesen, azt az adott politikai helyzet dönti el.
A Schwesig-hatás most vörösre festette ezeket a területeket az egyébként mélykék Mecklenburg–Elő-Pomerániában. Berlinben a Linke Friedrichshain–Kreuzbergben jóval 40 százalék feletti eredményt ér el, Mitte és Prenzlauer Berg területén pedig meghaladja a 30 százalékot. Különleges esetet jelentenek az észak-neuköllni és weddingi, jelentős migrációs hátterű lakossággal rendelkező városrészek, ahol a Linke még az 50 százalékos határt is átlépte.
(…)