(...)
Egy részlet viszont kifejezetten aggasztó, ez pedig az amerikai reláció. Itt kiemelten fontos és sürgős elintézendő ügyünk van: az orosz energiahordozókra vonatkozó amerikai szankció alóli mentesség elintézése, melyet még Orbán Viktor járt ki személyesen Donald Trumpnál. Hajdu Márton, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke járt már Washingtonban az ügyben, de az elérhető információk szerint magas rangú kormányzati tisztviselőkkel nem, csak képviselőkkel és szenátorokkal találkozott, márpedig az ő szavuk ebben az ügyben irreleváns; most pedig Orbán Anita is elmondta, hogy érdemben nem tudott beszélni Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel, aki a partnere lenne, külügyminiszter-helyettesi szinten tárgyaltak vele, és nem ért el előrelépést.
Ez bizony probléma, mert a Magyarország előtt álló legsürgősebb, EU-n kívüli országgal kapcsolatos megoldandó ügy ez.
Ezzel szemben a külügyminiszter fontosnak látta mérföldkőként kiemelni, hogy a mintegy félmillió lakosú és különösebb magyar érdekkel nem érintett Zöld-foki-szigetek külügyminiszterével sikerült tárgyalnia, mégpedig úgy, hogy a megbeszélésen az Európai Uniót is képviselte, hiszen az Európai Külügyi Szolgálattal leegyeztetett üzeneteket adta át partnerének. Szép gesztus, biztos nagyra értékelik a Portugálián kívül komoly zöld-foki érdekeltségekkel szintén nem rendelkező uniós szövetségesek.
De talán mégiscsak jobb lenne fordítva: először megoldani a Magyarország előtt álló valódi külpolitikai problémákat, és csak azután pozőrködni uniós közös üzenetek átadásával teljesen súlytalan találkozókon.
