(...)
Íme, hogyan nyer polgárjogot a legprimitívebb suttyóság és a nyers aljasság a magyar politikában a miniszterelnök szájából:
„Kedves Várkonyi Andrea, megtenné, hogy felolvassa az üzenetet a címzettnek?”
Nézem ezt a legutóbbi, gyomorforgató cirkuszt, és egyszerűen nem találok szavakat. Tudjátok ti egyáltalán, miért engedheti meg magának Magyarország egyik vezető politikusa, egy megválasztott miniszterelnök, hogy ilyen utolsó, aljas hangnemben beszéljen egy másik magyar állampolgárral? Egy olyan emberrel szemben, aki hatvanezer magyar állampolgárnak ad munkát, adót fizet, és működteti a gazdaságot?
Tudjátok, miért? Mert ilyenek vagytok ti is. Azért!
Azért engedhet meg magának ilyen hangot ez az alak, mert valójában a lelketek mélyén ti magatok is ilyenek vagytok.
Mert ti ennek örültök. Ott ültök a képernyők előtt, ott álltok a színpad előtt és csorog a nyálatok a kárörömtől, és örültök neki, amikor embereket az emberi mivoltukban megaláznak, a sárba taposnak, burkoltan analfabétának meg írástudatlannak neveznek.
Mindezt szervezett médiaháttérrel, felvásárolt, bólogató megmondóemberekkel a hátuk mögött.
De van egy rossz hírem: a zsarnokság nem a politikusokban van. Nem a hatalom, nem a rendőrség, nem az ügyészség a bűnös. Hanem ti magatok! Ti hordozzátok magatokban a zsarnokságot!
A végletekig lebutított, nyomorult tömegember országa lettünk, amelyik képtelen komplexitásban gondolkodni, és már semmi másra nem vágyik, csak a másik ember nyilvános lincselésére.
(...)