18 év alatt megváltozott körülöttünk minden, csak a nyugdíjminimum nem. Megemelkedtek az élelmiszerárak, a rezsi, a gyógyszerek és szinte minden, amire egy idős embernek szüksége van. Egyetlen dolog nem változott: az az összeg, amire a legkiszolgáltatottabbak számíthattak.
Sok éven keresztül dolgoztam és dolgozom most is emberek között, és pontosan tudom, mit jelent az, amikor egy idős ember nem panaszkodik, csak csendben elmondja: meg kell néznem, mire költök, mert nem futja mindenre. A nyugdíjminimum emelése nem pusztán költségvetési kérdés, hanem emberek életéről szól. A TISZA-kormány ezért január elsejétől az öregségi nyugdíjminimumot a négyszeresére, 28.500 forintról 120 ezer forintra emeli.
Ez 18 évnyi változatlanság után valódi fordulat. Ez a biztonság ígérete azoknak az időseknek, akik eddig a boltban a pénztárcájukat kinyitva számolgatták, jut-e a hó végén élelmiszerre. Ez maga a visszakapott emberi méltóság. Jelentheti azt az érzést: számítok, nem felejtettek el.