Ferencközelben (Egy válság vágóképei - Gyurcsány-propagandafilm)

A csudálatosan laza miniszterelnököt, most Easygoing guy-nak hívják Prágában, itthon meg....... egyszer valaki kigyűjthetné.

Ha már Baló Györgyöt emlegettem ma... na mi történt velem? Gyuri bá' szelleme jött is legott az MTV-székháznál felgyújtott, elszenesedett autójával és ripsz-ropsz beállt a setét sarokba. Most enerváltan integet felém. Igen, most itt van velünk a szobában.
Mit üzensz neki, Árpád, most, hogy a szellemileg kihívással küzdő, balgatag pupákok is lehetőséget kaptak végre-valahára az általad említett üzletszerű kéjelgésre? Mert ilyen szép felnőttfilmet aztán igazán ritkán látni!
Volt itt minden, mint Michelle Wild legjobb napjain:
A horvát miniszter fogadása közben, a riporterrel poharas sütit habzsizva és csámcsogva – el-ké-pesz-tő-en életszerű képeken – izgulhattuk végig, hogy ugyan lelöki-e a lépcsőn a magyarul dadogó kroátot a rágózó Magyar, vagy kegyesen, lekezelő mosollyal kivárja, amíg elmakogja neki az ungarische üdvözlését a délszláv jóember.
Megtudtuk azt is, hogy a végtelenül (és végesen is) emberközeli miniszterelnök olyannyira segítőkész, hogy maga tanítja meg újságot írni a kelekótyát (elkeserítően kevés sikerrel).
Aztán ebben a jószolgálatban megfáradva, miközben „exponenciálisan megnőtt az emberek szabad véleménynyilvánítása“, na meg az ő őszintesége (amely addig is permanensen a kéklő eget verte és ostromolta) – elmondása szerint ez az egyetlen hibája és bűne, már persze a perfekcionizmuson kívül –, még atyai jó tanácsokat is osztogatott a pihenésről, a lazításról.
Kettő az egyben. Már megérte odamenni.
Itt jegyezném meg – csak úgy, az infotainment kedvéért –, hogy tanítják az alapfokú vállalati önmarketingben, hogy mit is kell válaszolni, ha azt akarja megtudni a mocsok HR-es, hogy milyen hibáink vannak. Na igen. Pont ezt a két tulajdonságot. (E bemutatkozó videó alapján én úgy felvettem volna bármely igazgatótanácsba, mint a pinty!)
Vártam – kezemet tördelve –, hogy a közvetlenség ugyan eléri-e majd a kritikus magasságokat, vagy sem.
Beleiszik-e a házelnök pezsgőjébe, aztán megmarkolja-e a fenekét valaki. Ha nem az éppen szexuálisan konzumáló, kényszeresen heherésző „riporter”, hát maga a rágót csócsáló kormányfő. Magától értetődő, pajtásias modorban persze.
A szabadság nélkül, nonstop güriző, értünk fáradozó, napóleoni vagy inkább thatcheri rövidalvó, a végsőkig kitartó hős azonban eltekintett ettől. Mondhatom, igazán sajnálatos.
Kár érte.
A vicces kedvű gógyijóskának meg nem volt hozzá mersze, miután belenézett a kényszermosolyú Forsthoffer két szép szemébe. Ez némileg elrontotta ugyan a hangulatot, de kárpótolta a kedves nézőket az, hogy egyébként végig jobb volt a „vájb“, mint a Vidámparkban (ami amúgy is bezárt már, nem?) és autózhattak a kormányfővel (igen-igen, a miniszterelnöki „villogós kocsiban“, őrület!).
Sőt! Igazi, hús-vér EU-s vezetőket is láthattak, akik mozogtak, jártak-keltek és teljesen, de tényleg egészen úgy tettek, mintha ők is élő, hétköznapi emberek volnának (pedig hát ugye...) Ha ez mind nem volna még elég, jöttek „valami országból” is (sokan, hajh de sokan!), ami meg gondolom Pirézia-felső. Vagy Alsószász-Kukutyin.
A felnőtt… akarom mondani dokumentumfilmből sajnos pontosan nem derült ki, hogy melyik. Elfelejtették megkérdezni, arcról meg nehéz felismerni mindenkit, így lett belőle „valami ország”. (Arcvakság. Tudományosan ez lehet az ok.)

Végül levezetésképpen bevallotta, a nátrium-pentotál felhörpintése után, hogy őszülése aggasztja egyedül (a hazugságon kívül, ami idegállapotba teszi) Ruff Bálint legjobb, egy húron pendülő cimboráját, akinek a háta közepére se hiányzik ám a miniszterelnökség, és már holnap átadná valakinek a stafétát.
Megválna tőle, de meg ám! Csak jönne már valaki végre, aki átveszi! Aztán olvasna feszt otthon kötögetve – már ha rajta múlna. Persze-persze. Csak azt nem tudtuk meg, azt az egyet, hogy a makraméművészet vajon fenszi-e vagy sem – azt sajnos elfelejtette a kérdezőbiztos megkérdezni.
Ennyi kompetenciát egy rakáson én még nem láttam, ilyen hibrid pedig nincs!

Árpád! Te hogy látod?
Hazaküldjük-e Gyuri bá’ szellemét így mindenszentekkor a túlvilágra, vagy sem? Menjen-e most, hogy ilyen rátermett utódai akadtak, vagy maradjon velünk itt a szobában, mert esélyes, sőt egészen és erősen sanszos, hogyha szépen megkérjük, a miniszterelnök úr őt is feltámasztja, persze csak azután, hogy három órát bóbiskolt a csipketerítő horgolása fölött.