Ez lenne az utolsó döfés a felvidéki magyarságnak!

A rendszerváltástól, illetve Szlovákia önállósulásától kezdve vagy 4-5 alkalom is teremtődött arra, hogy a felvidéki magyarság hitet tegyen az autonómia mellett, a 2000-es évekre a nagy felvidéki magyar-magyar civakodás (benne a magyarság soraiba beépült janicsárok, nemzetárulók, spiclik) közepette, maga az autonómia is szitokszóvá vált. A tótok attól rettegnek, hogy egy déli határ menti Dévénytől Nagykaposig tartó autonóm terület bármikor kimondhatja a Magyarországhoz való csatlakozást. A magyarok pedig attól, hogy ha a Csallóköz lenne csak autonóm terület, akkor a szórvány magyarságnak eleve annyi (persze így meg méginkább). Amikor valaki felhozta, hogy a területi autonómia nem a határvonalak folytonosságát kell, hogy jelentse, mert a német-belga országhatár pl. utcákat, intézményeket, sőt, otthonokat oszt ketté, sőt szigetekként is létezik a másik ország területén, egy halvány lila kacaj volt a válasz.
A szlovákiai magyar parlamentarizmusnak az áruló bugár által 2009-ben (Orbán hatalomra kerülése előtt) szlovák és ballibbant ösztönzéssel megalakított Most-Híd szlov-magy vegyes párt tett be végleg, felgyorsítva az elszlovákosítást és az elszlovákosodást is. Az orbáni eleinte éves 500 milliós, majd 2014-től az 5-6 milliárdos támogatás legföljebb lelassította ezt a folyamatot, a felére, így ma a fogyás alapján becsült 320 ezer helyett csupán 420 ezerre csökkent a felvidéki magyarság száma a korábbi 460 ezerről, akik 97 %-a ma már folyékonyan és jobban beszéli a szlovákot, mint maguk a tótok, a maguk nyelvjárásait.