(...)

A mecklenburgi eredmény ezért több, mint fekete vasárnap a CDU számára. A 4,9 százalékos eredményével annyira leszerepelt, hogy már nem jutott be a mecklenburg-elő-pomerániai törvényhozásba, ez teljes fiaskó. Eddig az 1951-es brémai eredmény (9 százalék) volt a legrosszabb, valaha elért CDU-helytállás, ezt most a schwerini kereszténydemokraták simán alulmúltak. A fiatal szavazóknál pedig csak 2 százalékon állnak. Soha nem fordult elő sehol, hogy a CDU ne jutna be egy tartományi gyűlésbe, nagyjából ezer szavazaton múlt. Most sorstársra talált a BSW-ben, aki mindkét helyen egészen szorosan nem tudott bejutni a tartományi parlamentekbe.

Mi következik most?

Az eddigi német politikai életben teljesen szokatlan, hogy egy regnáló szövetségi kancellár – teljesen egyedül, párttársai nélkül – már pár perccel az urnazárás után kiálljon a nyilvánosság elé. Pont ezt tette Friedrich Merz. Akkor viszont még a CDU kiesése Mecklenburgban nem volt ismeretes, Merz ezt beárazta, és ő akarta dominálni a politikai diszkurzust.

Miután katasztrófának nevezte a vasárnapi eredményeket, egyből hangsúlyozta, hogy folytatja az eddigi kurzust.

Kérdés, hogy ki hiszi ezt még el a kancellárnak, aki már jó párszor ígért nagy lépéseket, de eddig sose következtek be komoly döntések. Miért is lenne ez másképp? Ezzel egyértelműen időhúzásra játszik. Ráadásul már nemcsak az AfD liheg Merz nyakában, hanem a Balpárt is a berlini győzelmével radikálisan küzd Merz politikája ellen. Az egyébként gyengülő SPD a schwerini félsikerrel pedig felbátorodik a CDU ellenében, hisz erőt merít a koalíciós társa meggyengüléséből.

Nem jó idők következnek tehát a CDU számára, korántsem világos, hogy Friedrich Merz a következő időszakot túléli-e.

Talán csak abban talál sovány vigaszt, hogy aligha lesz könnyű egy utódot találni, aki a katasztrofális CDU-eredmény láttán hajlandó felszállni a süllyedő hajóra. Ez akár átmenetileg meg is mentheti a kancellárságát. Az AfD társelnöke, Alice Weidel már nagyon magabiztos: kijelentette, hogy az AfD átvette a CDU szerepét, mint néppárt, és hosszú távon arra rendezkedne be, hogy maga mellé édesgetné a valaha szebb időket látott kereszténydemokratákat a kisebb koalíciós társ szerepében.

(...)