(…)
Most lépjünk vissza kettőt, mert az ember jövője nem a pénzzel kezdődött. Eleink évezredekig éltek úgy, hogy egyetlen fillér megtakarítással nem bírtak. És mégis volt jövőjük. Csak máshol tárolták. Emberben, tudásban, földben, barátban, családban, névben, vagyis becsületben.
És volt a jövőnek két nagyobb őrzőhelye is: a szülőföld és a haza. A haza ugyanis nem pusztán földdarab, nem közigazgatási terület, végképp nem az állam szolgáltatásainak összessége. A haza, mint tudjuk, nemzedékek közötti szövetség: örökséget vesz át az elődöktől, kötelességet ad az élőknek és helyet készít a még meg nem születetteknek. Valahová ide kellene visszatalálni.
A kormányokat le lehet váltani, de a valóságot nem. A szülőföld valóság: beleszületünk. A haza pedig feladat: minden nemzedéknek újra kell építenie. Nem főnév, hanem ige: cselekvést jelent. Én annak idején az egyiket elhagytam a másikért, mert azt hittem, hogy a kettő ugyanaz: hogy a haza építése a szülőföld építését is jelenti. Most már azt is tudom: a haza ott kezdődik, ahol a szülőföldet is feladatként vállalod.
(…)
