(…)
Ez jogállam? Ahol névtelenül elkövetni mindent lehet? Tényleg mindent lehet? Hol van az törvénybe iktatva, hogy a nyilvánosság előtt lehet trágárkodni, mocskolódni, „jópofizni” más kárára? Szólaljanak már meg a jogászok! Miért tűrik, hogy beleragadjunk a legmocskosabb sárba?
Sem Ókovács Szilveszterrel, sem más intézmények vezetőivel, továbbá politikusokkal sem kenyerem és nem is szándékom foglalkozni. Prókátora sem vagyok senkinek.
De felteszem a kérdést újból, ez jogállam?
Ahol egyeseknek szabad trágárul üvöltözni, a magánélet „függönye” mögül kikiabálni, minden rágalmat „eldalolni”, köztörvényes bűnöket elkövetni egyes személyek ellen, s bizonyítékok nélkül gyűlölködni? Miért kell ezt nekünk eltűrni? Miért nem követeljük a rágalmazóktól a bizonyítékokat? Hová süllyedünk még? Ki válaszol erre? Ki akar ilyen környezetben élni? A rágalom az szólásszabadság? Hol vannak a jog tudorai? Hová vezet ez az erkölcsi süllyedés? Hová? Megmondom, a nihilbe.
Hogy mi a nihil? Az azt jelenti, hogy semmi. Üresség, céltalanság, az értékeknek és az igazságnak a semmibevétele. A bizonyíték nélküli rágalmazások sora. Ide jutottunk. S ehhez nem kell Operaház-igazgató, félre ne értse senki, hogy őt akarnám megvédeni. Nem az én asztalom. Ám a tisztességes magatartást, hangnemet, a vádak bizonyítását igenis követelem. Nem egyedül. Minden tisztességes ember ezt tenné. Remélem.
(…)
