Az amerikai Középső Parancsnokság (CENTCOM) közlése szerint a csapások az Iszlám Forradalmi Gárda légvédelmi állásait, radarrendszereit, tengeri eszközeit, aknatelepítési képességeit és kommunikációs létesítményeit érték. Washington az akciót azzal indokolta, hogy Irán kereskedelmi hajókat és a térségben állomásozó amerikai katonákat próbált megtámadni.
Az újabb eszkaláció előzménye az volt, hogy az Egyesült Államok augusztus 30-án csapást mért az iráni Larak-szigetre, amire Teherán Jordániában található amerikai támaszpontok elleni rakétatámadásokkal válaszolt.
Az iráni válasz szeptember 1-jén gyorsan megérkezett:
a Forradalmi Gárda ballisztikus rakétákat és drónokat indított amerikai katonai célpontok felé a Közel-Keleten.
Jordánia közlése szerint tíz iráni ballisztikus rakétát elfogtak, további három pedig lakatlan területen csapódott be; támadásokról vagy riadókról Irakból, Bahreinből és Kuvaitból is érkeztek hírek. Donald Trump amerikai elnök eközben azzal fenyegette Iránt, hogy egy újabb megtorlás esetén Washington „sokkal keményebb” csapást mér az országra. Teherán ugyanakkor azt állította, hogy kész lenne visszatérni a korábbi tűzszüneti megállapodáshoz, amennyiben az Egyesült Államok is betartja annak feltételeit.
A támadásoknak civil áldozatai is voltak, ami tovább élezte a diplomáciai feszültséget. Iráni tisztviselők szerint egy amerikai csapás a dél-iráni Hormozgán tartományban egy olyan házat talált el, ahol esküvőt tartottak; a szeptember 2-ig megjelent beszámolók öt halottról – köztük egy gyermekről – és több tucat sebesültről szóltak. Az iráni állami média szerint más civil létesítményeket, köztük egy repülőtér környékét és az elektromos hálózat egyes elemeit is találatok érték. A CENTCOM jelezte, hogy tud a civil áldozatokról szóló jelentésekről. Az iráni parlament nemzetbiztonsági bizottságának vezetője megtorlást ígért, miközben az amerikai hadvezetés szeptember 1-jén este bejelentette, hogy az aktuális támadási hullámot befejezte.
Szeptember 2-re így ismét háborús helyzet alakult ki Washington és Teherán között,
miközben a konfliktus egyik központi kérdésévé a Hormuzi-szoros ellenőrzése vált. A világ tengeri olajkereskedelmének kulcsfontosságú útvonalán már két tanker elleni incidensről is érkezett jelentés, az újabb összecsapások pedig felfelé hajtották az olajárakat. Trump azt állította, hogy az Egyesült Államok csaknem teljes ellenőrzést szerzett a szoros felett, és egyelőre nem mutatott érdeklődést egy új megállapodás iránt. Irán ezzel szemben továbbra is stratégiai nyomásgyakorló eszközként tekint a Hormuzi-szorosra. A BBC, a Reuters és az AP szeptember 1–2-i beszámolói alapján tehát az addigi gazdasági és katonai patthelyzet néhány nap alatt ismét közvetlen amerikai–iráni támadások és megtorlások sorozatává alakult, növelve egy szélesebb közel-keleti eszkaláció és az energiaellátási zavarok kockázatát.