(...)
Firas Modad: Hány fizikai támadás történt AfD-s politikusok ellen? Egyiküket néhány éve Brémában eszméletlenre verték, ha jól emlékszem, azért, mert megpróbálta megakadályozni, hogy leszedjék a párt plakátjait.
Egy másik politikust egy 25 éves afgán férfi támadott meg, mert azt mondta, hogy az esemény iszlámellenes. Tehát eljutunk oda, hogy politikusokat támadnak meg.
És közben ott van a gazdaság összeomlása is. Vagyis az erőszak már jelen van, és folytatódni fog. A kérdés nem az, hogy létezik-e állami erőszak, hanem hogy ki irányítja az államot, és mire használja az állami kényszer eszközeit.
Carl Benjamin: Mindig ugyanez történik. Ha az erőszak a jobboldal ellen irányul, az teljesen rendben van, szinte észre sem vesszük. De ha azt mondják: rendben, akkor erőt kell használnunk arra, hogy megvédjük magunkat, és eltávolítsuk azokat a bűnöző bevándorlókat, akik átveszik az utcák feletti ellenőrzést – akkor hirtelen: „Hó, hó, hó! Hogy mertek erőszakról beszélni a politikában?”
Firas Modad: És hogy lezárjuk a témát: a német autóipar lényegében összeomlóban van. Ez Németország egyik utolsó igazán nagy iparága, a német gazdaság mozdonya. Ma is Volkswagen-dolgozók sztrájkolnak az elbocsátások, a munkahelyek megszüntetése és az egész kialakult helyzet miatt. A munkásmozgalom emiatt egyre feszültebb és egyre aktívabb. Mindez a német állam által követett politika következménye.
Közben két politikai tábor erősödik, amelyek bizonyos kérdésekben egyetértenek abban, hogy nem akarnak háborút Oroszországgal, mert szerintük nagyrészt az Oroszországgal kialakult konfliktus, illetve a Kínával folytatott kereskedelem visszaesése tette tönkre a német gazdaságot. Ezek a politikai erők nyernek, miközben a centrum teljesen összeomlik.
A német politika nagyon gyorsan és meglehetősen látványosan radikalizálódik.
Carl Benjamin: Biztosan semmi rossz nem fog történni, ha az átlagember a gazdaság összeomlása miatt mélyen elszegényedik, miközben bűnöző bevándorlóbandák lepik el a környéket, és gyakorlatilag az utcák működését is meghatározzák.
Firas Modad: Igen. Mikor történt már ilyesmi? Soha. Teljesen példa nélküli. A weimari köztársaságok sosem torkollnak „weimari megoldásokba”.
Carl Benjamin: Szóval most itt tart Németország. Pozitívumként annyit tudok mondani, hogy amit maguktól az AfD hivatalos képviselőitől eddig hallottam, az szinte minden kérdésben feltűnően kimért volt.
Engem tényleg meglep, mennyire mérsékelt pozíciókat sikerült elfoglalniuk, és biztos vagyok benne, hogy részben ez a sikerük oka.
Nyilván biztosan vannak szélsőséges példák is, de én az AfD hivatalos megszólalóitól nem nagyon hallok őrültségeket. Inkább határozott, de közben ésszerű dolgokat mondanak.
Luca Johnson: És ez benne van a szlogenjükben is: csak
Németország. De normálisan.
