(...)
Kiegészíteném a volt miniszterelnök megállapítását a magyar jobboldal mibenlétéről. Az valóban mozaik: különféle lelki betegségek, személyiségtorzulások mozaikja.
Akit a jelenség történelmi okai érdekelnek, annak bővebben Bibó Istvánnak a zsákutcás magyar társadalomfejlődésről írt elemzését ajánlanám. Abból kiderül, hogyan lett az ún. magyar ún. jobboldal az egykori, werbőcziánus nemesség különféle történelmi traumák utáni PTSD-je, illetve kollektív önhazugságai folyományaként az, ami. Itt és most arra van hely, hogy megállapítsuk: a jelenség Bibó óta sem változott.
Ahogy Márai „sunyi parasztokról” írt sorai ma is érvényesek: a magyar úgynevezett „jobboldaliság” valójában egy mentális tünethalmaz. Totálisan eltorzult önkép, állandó, émelyítő önsajnálat, szüntelen áldozati pózolás, ebből adódóan mérhetetlen önzés, folyamatos ellenségkeresés, minden alóli azonnali önfelmentés, kisméretes urak passzív-agresszív macsóizmusa, kiöregedett örömlányokból lett zárdaszüzek erkölcsisége és mindezek szükségszerű hordalékaként a mindent elöntő giccs.
Ebben a történelmi-mentálhigiénés összefüggésben érthető meg az eltelt egy hét sok, a volt NER háza tájáról, a NER elbocsátott légionáriusaiból áradó hülyesége.
(...)