Puzsér Róbert szerint bizalmi válságot okozott a Tisza táborában, hogy Magyar Péter kormánya nem adott érdemi magyarázatot arra, miért Unger Anna Rózát választotta az NVVH élére Ligeti Miklós helyett.
A publicista a Magyar Közöny Podcastben arról beszélt: nem Magyar döntési jogát vitatja,
hanem azt kifogásolja, hogy a hatalom nem indokolja meg az egyik legfontosabb tisztség betöltését.
Szerinte az ilyen döntések kritikátlan elfogadása éppen azt a politikai kultúrát termelheti újra, amelyet a kormányváltásnak meg kellett volna haladnia.
Puzsér szerint alapvető különbség van Ligeti Miklós és Unger Anna Róza szakmai háttere között. Ligetit a korrupció elleni küzdelem szaktekintélyének tartja, míg Unger esetében nem lát olyan szakmai és vezetői referenciákat, amelyek számára egyértelművé tennék a választást. Mint fogalmazott: „Az egyik mellett minden szól, a másik mellett meg nem is nagyon lehet látni, tudni vagy érteni, hogy mi”. Éppen ezért szerinte legitim igény, hogy a nyilvánosság kérdéseket tegyen fel a döntés hátteréről.
A publicista hangsúlyozta: nem azt állítja, hogy Magyar Péternek ne lenne joga Ungert választani. A problémát abban látja, ha a döntés indoklására lényegében azt a választ kapja a közvélemény, hogy ez a kormány dolga. Puzsér ezt úgy értelmezi:
„Az a válasz, hogy semmi közöd hozzá. Az a válasz, hogy oszolj, nincs itt semmi látnivaló.”
Puzsér Róbert szerint különösen figyelemre méltó, hogy Magyar korábban több alkalommal gyorsan reagált saját támogatói kritikáira, ebben az ügyben viszont nem hátrált meg. Ebből arra következtet, hogy Unger kinevezésénél valami fontosabb szempont érvényesülhetett a népszerűségnél. A publicista azt is felvetette, hogy a kompromisszumkészség hiánya akár valamilyen korábban megszületett háttéralku gyanúját is keltheti – ezt azonban Puzsér felvetésként, nem bizonyított tényként fogalmazta meg.
Veszélyes a Tisza-tábor „vakhite”
Puzsér különösen élesen bírálta azokat a Tisza-szimpatizánsokat, akik szerinte támadásként kezelnek minden, az új kormányt érő kritikát. A reakciókat „őrjöngő szekta tudatnak” nevezte, és úgy vélte,
kialakulhat az a szemlélet, hogy a választók feladata a szavazással véget ért, utána pedig már nem kérhetik számon a hatalmat.
Ennek veszélyét azzal foglalta össze: „Ezzel a mentalitással és ezzel a felhatalmazással csak Orbánokat és Gyurcsányokat képezünk magunk fölé”. Puzsér szerint ugyanis az előző politikai rendszerekkel nem kizárólag az azokat vezető személyek jelentették a problémát, hanem a hatalomhoz való társadalmi viszony is: az, ha a választók lojalitásból lemondanak a kritika és a számonkérés jogáról.
A hatéves elszámoltatást is bírálta
Puzsér Róbert aggasztónak tartja Unger Anna Róza kijelentését is, amely szerint akár hat évre lehet szükség a korrupciós ügyek jogerős lezárásához. A publicista szerint a Tisza kétharmados parlamenti többsége mellett nehezen elfogadható az az érvelés, hogy az államnak nincs lehetősége gyorsabb eredményeket elérni.
Mint mondta, az elmúlt másfél évtizedből éppen azt tanulhatták meg, hogy „kétharmados felhatalmazással a hatalom omnipotens”: ha valamit valóban akar, képes hozzá megteremteni a jogi és intézményi feltételeket. Ezért szerinte az elszámoltatásnál nem pusztán a rendelkezésre álló eszközök, hanem a politikai akarat kérdése is felmerül.
Puzsér a Tisza-szigetek szerepéről is kritikusan beszélt. Elmondása szerint olyan visszajelzéseket kapott tagoktól, hogy a választás előtt kidolgozott szakmai javaslataik egy része háttérbe szorult, miközben a fontos kinevezések Magyar bizalmi köréből történtek. Ezt a Fidesz egykori polgári köreinek sorsához hasonlította: azok a hatalom megszerzésében fontosak voltak, később azonban elveszítették jelentőségüket.
„Átlépett rajtuk a hatalom. Mint akire már nem volt szükség?”
– fogalmazott.
Vitézy kinevezését és az identitáspolitika visszaszorulását viszont méltatta
Puzsér Róbert nem kizárólag kritikákat fogalmazott meg Magyar Péter kormányával szemben. Vitézy Dávid miniszteri kinevezését és az ehhez kapott felhatalmazását kifejezetten biztatónak nevezte. Még fontosabb eredménynek tartja, hogy szerinte Magyar politikai felemelkedésével az identitáspolitikai konfliktusok kiszorultak a magyar közbeszéd középpontjából. Ezt „csodálatos innovációnak” nevezte, amelyért szerinte a magyar társadalom hálás lehet.
Az ukrán EU-csatlakozás kérdésében szintén kritikus álláspontot képviselt. Puzsér szerint a tagságot nem lehet pusztán Ukrajna iránti szolidaritásként kezelni: „Az uniós tagság nem egy gesztus” – mondta, hozzátéve, hogy az nem valamiféle életműdíj, amellyel Európa kifejezi tiszteletét egy ország küzdelme iránt.