(...)
„Eldobható” golyófogók és riasztó halálozási arányok a frontvonalon
A frontra kerülő afrikaiakat az orosz hadvezetés a legveszélyesebb, magas kockázatú rohamokban használja fel. A tanúvallomások és a kiszivárgott FSZB-adatbázisok egyértelműen bizonyítják, hogy az afrikai egységeket szinte semmilyen kiképzésben nem részesítik, nem megfelelő felszereléssel látják el őket, és szándékosan a legveszélyesebb szektorokba küldik őket lövészárkokat ásni, dróntámadásokat felfogni vagy reménytelen rohamokat vezetni.
Orosz katonák által közzétett videófelvételeken a kenyai toborzottakat nyíltan „eldobhatóknak” nevezik és gúnyolják. Egy Anton Gerascsenko által közzétett felvételen egy fiatal afrikai katona látható, akinek a mellkasára egy TM-62-es tankelhárító aknát erősítettek fel, és fegyverrel kényszerítették, hogy egy ukrán bunker felé rohanjon.
A kiszivárgott orosz adatbázisok tanúsága szerint az afrikai katonák megerősített halálozási aránya eléri a 22 százalékot, miközben más független felmérések azt mutatják, hogy az orosz hadseregben szolgáló külföldi harcosok 42 százaléka a frontra érkezéstől számított 4 hónapon belül életét veszti. Ezt érdemes összevetni azzal, amit a külföldi katonai missziók afrikai veszteségeiről szóló anyagunkban írtunk, történetesen, hogy a katonai logisztikai tervezés szerint egy egység már 10-15 százalékos veszteségnél elveszíti a támadóképességét, 30 százaléknál pedig harcképtelenné válik.
Mindezek fényében nem csoda, ha a rasszista bántalmazás mellet az erőszak is mindennapos: sokan öncsonkítást hajtanak végre – például kézen lövik magukat, hogy elkerüljék a biztos halált jelentő „halálzónát”.
(...)
Az Jelabuga Start néven futó nemzetközi karrierfejlesztési program ingyenes repülőjegyet, szállást, nyelvi képzést és vendéglátóipari, logisztikai vagy catering szakterületű képzést ígér 18 és 22 év közötti fiatal nőknek Uganda, Ruanda, Kenya, Dél-Szudán, Sierra Leone és Nigéria területéről. A valóságban azonban az oda érkező afrikai nőket iráni tervezésű Shahed-136 (orosz nevén Geran-2) öngyilkos drónok, valamint M5-ös felderítő drónok tömeggyártására kényszerítik.
A munkások 12 órás műszakokban dolgoznak, folyamatos kamerás és arcfelismerő megfigyelés alatt. A veszélyes vegyi anyagok megfelelő védőfelszerelés nélküli kezelése miatt sokuknál súlyos bőrégések, kiütések és krónikus orrvérzés alakul ki. Bár 600 dollár körüli havi fizetést ígérnek nekik, a lakhatás, a szállítás és az oktatás címen levont összegek miatt végül a megígért bér mindössze egyhatodát – kb. 100 dollárt – kapják meg, amiből még a hazautat sem tudják kifizetni.
(...)
Egyre nagyobb a nyomás az afrikai kormányokon, hogy lépjenek fel a Kreml gyakorlata ellen
Ahogy a halálos áldozatok száma növekszik és a családok nyilvános tiltakozásokat szerveznek Nairobitól Accráig, az afrikai kormányok egyre komolyabb nyomás alá kerülnek, hogy lépéseket tegyenek Moszkvával szemben.
A sort Kenya kezdte, miután lelepleződött egy, a kormányzat egyes szereplőivel is összefonódó orosz embercsempész hálózat. Musalia Mudavadi kenyai külügyminiszter moszkvai tárgyalásai nyomán Oroszország beleegyezett, hogy Kenyát felveszi a katonai toborzási tilalmi listára, és engedélyezi a harcolni nem kívánó kenyaiak leszerelését. Ezzel párhuzamosan a kenyai hatóságok több mint 600 illegálisan működő toborzóügynökséget zártak be, és a razzia során 22 Oroszországba készülő személyt akadályoztak meg az elutazásban.
A szigorodó repülőtéri ellenőrzések miatt az emberkereskedő-csoportok áthelyezték az útvonalakat: az isztambuli és az abu-dzabi átszállások helyett most a Kongói Demokratikus Köztársaságon, Ugandán és Dél-Afrikán keresztül csempészik ki az áldozatokat. Közben egyébként a geopolitikai narratíva is változóban van. Ahogy Ljubov Abravitova, Ukrajna afrikai kapcsolatokért felelős diplomatája rámutatott: Afrika kezd másképp tekinteni Oroszországra. A „gyarmatosításellenes partner” imázsát felváltotta a felismerés, hogy Moszkva esetenként ágyútölteléknek tekinti az afrikai fiatalokat. Fontos ugyanakkor azt is leszögezni, ez az ukrán narratíva egyelőre nem látszik például a Száhel övezetben, ahol a helyi katonai junták egyre inkább az Africa Corps zsoldosainak segítségével képesek úrrá lenni a belső zavarok – miközben a régióban erőre kapó dzsihádista terrorista csoportok ellen inkább vesztésre állnak.
(...)