(…)
Újkommunisták és óellenzékiek
Ismerős kifejezések. Címkék. Arra valók, hogy valakik leírjanak egy másik csoportot. De annál valójában többre. Hogy mire, azt majd mindjárt meglátjuk.
Kezdjük onnan, hogy a politikai kommunikációban a címkézés szinte elkerülhetetlen. Nem egyszerűen azért, mert a politikusok szeretik az ütős szavakat, hanem mert több, egymást erősítő kényszer is ebbe az irányba visz.
Először is a címke gondolati rövidítés. Segít gyorsan tájékozódni, valamifajta rendet teremteni az információs rengetegben. A címke rövidít. Nem kell újra és újra elmagyarázni valamit, elég hivatkozni rá egyetlen szóban.
Nézzünk egy példát! Módosítják a költségvetést. Lesz, aki ezt „kiigazításnak” nevezi, más viszont „megszorításnak”. Ugye világos, hogy mindkettő ugyanarra a döntésre hivatkozik, mégis más értelmet ad neki. Itt kezdődik a keretezés. A politikai vita nem csupán arról szól, hogy mi történt, hanem arról is, minek tekintsük azt, ami történt.
Egyik szó sem dönti el önmagában a vitát, de befolyásolja, hogy ki milyen kérdésekkel és milyen előzetes érzésekkel lép be a vitába. Ezért a megnevezés abban az értelemben politikai cselekvés, hogy kísérlet annak meghatározására, hogyan értsük a közös valóságot.
(…)