Benjamin Netanjahu miniszterelnök jobboldali szövetsége vezet a keddi izraeli parlamenti választás szavazatainak részleges feldolgozása alapján, de egyelőre egyik politikai tömb sem rendelkezik a kormányalakításhoz szükséges többséggel.
Az izraeli Központi Választási Bizottság október 28-án reggel közzétett, a szavazóurnák 57,3 százalékának feldolgozásán alapuló adatai szerint Netanjahu szövetségesei 55, a Gadi Eisenkot volt vezérkari főnök köré szerveződő ellenzéki pártok 49, az arab pártok pedig 16 mandátumra számíthatnak a 120 fős Kneszetben.
A parlamenti többséghez 61 képviselő szükséges.
Az előző esti exit pollok még nagyjából döntetlent jeleztek a két nagy politikai tömb között, így a hivatalos részeredmények módosították a választási éjszaka első képét. A részvétel 77,7 százalékos volt, ami 1999 óta a legmagasabb arány.
A végeredményt csütörtökre vagy péntekre várják, a katonák és más speciális módon szavazók voksainak feldolgozása pedig még hátravan.
Netanjahu erős jobboldali kormány megalakítását szorgalmazta,
míg Eisenkot szerint a választók változást akarnak, és felszólította a kormányfőt, hogy vonuljon vissza a politikától. Jair Lapid volt miniszterelnök Netanjahu szövetségének vereségéről beszélt, Gideon Saar külügyminiszter viszont korainak nevezte az ellenzéki győzelmi nyilatkozatokat.
A radikális jobboldali Itamar Ben-Gvir arra figyelmeztette Netanjahut, hogy ne alakítson egységkormányt Eisenkottal.
A választás nemzetközi visszhangjában elsősorban Izrael jövőbeli külpolitikája, a gázai háború következményei és a közel-keleti biztonsági helyzet kerültek előtérbe.
Donald Trump amerikai elnök saját, Netanjahu melletti kiállásának tulajdonította,
hogy az izraeli kormányfő a korábbi várakozásoknál kedvezőbb eredményt érhetett el. A Truth Socialön és újságíróknak tett nyilatkozatában azt állította, hogy támogatása hozzájárult Netanjahu politikai helyzetének javulásához.
A Reuters, az Associated Press és az AFP tudósításai szerint a választás tétje túlmutat a miniszterelnök személyén: a 2023. október 7-i Hamász-támadás, az azt követő gázai háború, az Iránnal kialakult konfliktus, valamint az izraeli igazságszolgáltatás és a katonai szolgálat körüli belpolitikai viták egyaránt meghatározták a kampányt.
A nemzetközi sajtó külön figyelmet fordított az arab pártok megerősödésére, mert képviselőik támogatása döntővé válhat egy Netanjahu nélküli kormány létrehozásában. Manszúr Abbász arab pártvezető nyitottságot jelzett az Eisenkottal való együttműködésre,
az ellenzéki vezető azonban korábban kizárta, hogy arab pártokkal közös kormányt alakítson.
A választás tehát egyelőre nem hozott egyértelmű politikai fordulatot: a végleges mandátumelosztás mellett az is kérdéses, hogy a pártok képesek lesznek-e megállapodni egy legalább 61 képviselő által támogatott kabinet létrehozásáról.