A Pogi Podcastban Büttl Ferenc és Pogátsa Zoltán közgazdászok a kormány friss, 2027 és 2030 közötti időszakra szóló gazdaságpolitikai és költségvetési programját elemezték. Arra keresték a választ, hogy a dokumentumból kirajzolódik-e egy átfogó gazdaságpolitikai stratégia, és valóban megalapozott-e az euró 2030-ra tervezett bevezetése. A beszélgetés során több alapvető hiányosságra is felhívták a figyelmet.
A közgazdászok szerint a dokumentum egyik legnagyobb problémája, hogy az euróbevezetés feltételeinek teljesítése szinte önálló gazdaságpolitikai céllá vált. Ahogy a beszélgetésben elhangzott: „ez nem gazdaságpolitika”, az euróbevezetés legfeljebb „valaminek a maximum a segítője tud lenni”. A tervből ugyanis nem derül ki, milyen ágazati fejlesztésekkel, beruházásokkal és társadalompolitikai intézkedésekkel teremtené meg a kormány a tartós növekedés feltételeit.
Konkrét példaként szóba került az energiatermelés és a paksi beruházás jövője, a vasút és a közutak állapota, az oktatás, az egészségügy, a kutatás-fejlesztés, valamint a mezőgazdasági öntözés fejlesztése. A beszélgetők szerint ezek mind olyan területek, amelyek jelentős állami forrásokat és hosszú távú döntéseket igényelnének, a program azonban nem mutatja be, hogyan valósítanák meg ezeket. Büttl Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy az euróövezethez való csatlakozásnál nem mindegy, milyen fejlettségi állapotban van az ország: a felzárkózás feladatait nem lehet egyszerűen a csatlakozás utáni időszakra halasztani.
A program a gazdasági növekedés felgyorsításától várja az eurófeltételek teljesítését, ennek egyik legfontosabb alapja pedig a termelékenység javulása lenne. A kormányzati elképzelés szerint a NER-hez kötődő gazdasági előnyök felszámolása, a piaci verseny helyreállítása és az uniós források visszatérése önmagában is lendületet adhat a gazdaságnak. Pogátsa Zoltán szerint azonban a piac önmagában nem garantál ekkora termelékenységnövekedést: „a második világháború óta nem fogunk találni olyan felzárkózó országot, ahol gyors termelékenységnövekedés az állam szerepvállalása nélkül létrejött volna.” Különösen a magyar kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez tartana szükségesnek célzott állami programokat.
Kérdéses, hogy teljesülnek-e a növekedési várakozások
A beszélgetésben arra is kitértek, hogy a költségvetési tervben szereplő növekedési számok teljesülése korántsem biztos. A gazdaság bővülését a kormány többek között az uniós források érkezésétől, a piaci verseny erősödésétől és a beruházások növekedésétől várja. A közgazdászok szerint viszont, ha elmaradnak a szükséges állami fejlesztések az infrastruktúrában, az oktatásban, az egészségügyben és a kutatás-fejlesztésben, akkor a várt növekedés sem feltétlenül következik be. Az egyik legerősebb figyelmeztetés így hangzott: „egyszerűen szerintem eurónk sem biztos, hogy lesz ezzel a tervvel”.
A műsorban a bérek alakulását és az állam tervezett méretcsökkentését is bírálták. A program lassabb bérnövekedéssel és a GDP-hez viszonyított állami újraelosztás jelentős visszafogásával számol, miközben a közszolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztéséhez éppen több forrásra lenne szükség. A beszélgetők szerint nem a bérek növekedését kellene fékezni, hanem a termelékenység javítását kellene felgyorsítani.
Pogátsa Zoltán arra is figyelmeztetett, hogy a kormány óvatossága politikailag is visszaüthet. Szerinte a választók nem pusztán az euró bevezetését várják, hanem azt, hogy végre javuljon a vasúti közlekedés, az egészségügy és az oktatás színvonala, valamint az életszínvonal. Ha ezekben nem történik érdemi előrelépés, a kormány csalódást okozhat a saját szavazóinak. A beszélgetés végkövetkeztetése szerint a Tiszának világos gazdaságpolitikai vízióra és annak felelősére lenne szüksége: az euróbevezetés lehet eszköz, de nem helyettesítheti az ország fejlesztését.