A magyar kultúrpolitika elmúlt 16 évének kudarca, a jobboldali értelmiség elfordulása, a szakmai autonómia hiánya és a politikai felelősség kérdése is szóba került a Magyar Demokrata Útkeresők podcastjának legújabb adásában. Bencsik Gábor vendége ezúttal L. Simon László költő, korábbi kulturális államtitkár és a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának vezetője volt.
L. Simon úgy látja, hogy a Fidesz választási vereségét a konzervatív és jobboldali értelmiség jelentős része is elszenvedőként élte meg. Szerinte a szellemi hátország nagy részét nem az okozók, hanem az elszenvedők között kell számon tartani, hiszen a kormányzat fokozatosan eltávolította magától azokat is, akik korábban támogatták. A kulturális területet az elmúlt 16 év alapján semmiképpen sem nevezné sikertörténetnek: a gyakori vezetőváltások, az autonómia korlátozása és a szakmai építkezés hiánya szerinte súlyos következményekkel járt. Úgy fogalmazott: „a jobboldali értelmiség elfordulását, a tudományos elitnek a teljes kiábrándulását, a művészeti életnek a teljes Fidesz-ellenességét” látjuk.
A korábbi kulturális államtitkár saját leváltását is a rendszer működési problémáinak példájaként említette. Elmondása szerint a Nemzeti Múzeum főigazgatójaként sem kapott megfelelő szakmai szabadságot. „Na de hát ugye egy múzeumigazgatásban se legyen az embernek annyi szabadsága, hogy mondjuk eldöntse azt, hogy hogy néz ki egy kiállítás. És hát ilyen a földön nincsen” – fogalmazott. Szerinte a személyi konfliktusok miatt feláldozták a hosszabb távú szakmai elképzeléseket, miközben a kulturális beruházások önmagukban nem pótolhatták a szellemi és alkotói szabadságot. Elismerte ugyanakkor, hogy az elmúlt években jelentős fejlesztések is történtek, például a Néprajzi Múzeum és a szentendrei Skanzen erdélyi tájegységének létrehozása.
A beszélgetésben külön téma volt, hogyan viszonyuljon egy kormány a politikailag vele szemben álló, de tehetséges művészekhez és értelmiségiekhez. L. Simon szerint a tehetséget nem lehet politikai alapon megítélni, és a Fidesz egyik hibája éppen az volt, hogy olyan konzervatív gondolkodókat is eltávolított magától, akik nem feltétlenül értettek egyet minden kormányzati döntéssel. Hangsúlyozta: „a tehetség, mindegy, hogy milyen színű, az mindig utat tör magának”. Példaként Spiró Györgyöt, Krasznahorkai Lászlót és Nádas Pétert említette, akiknek művészi teljesítményét politikai nézeteiktől függetlenül el kell ismerni.
A kulturális intézmények jövője és a szakmai autonómia
A jelenlegi kormányzati működésről szólva L. Simon azt mondta, hogy értesülései szerint a minisztériumokban több ügy is elakadt, és a döntéshozatal lassúnak tűnik. A kulturális terület egyik fontos kérdésének a múzeumi dolgozóknak ígért béremelést nevezte. Szerinte nehéz általánosan garantálni a 25 százalékos emelést, hiszen az intézmények fenntartói és finanszírozási rendszere eltérő. Úgy látja, a bejelentéseket konkrét intézkedéseknek kell követniük.
A Nemzeti Kulturális Alap működését ugyanakkor megőrzendő értéknek tartja. Helyesnek nevezte azt a szándékot, hogy az NKA független pénzosztó szerv maradjon, és a támogatások minél nagyobb részéről szakmai kollégiumok döntsenek. A kuratóriumok összetételéről szólva arra figyelmeztetett, hogy nem lehet automatikusan politikai kinevezettnek tekinteni mindenkit, akit az előző kormány delegált. A Magyar Művészeti Akadémia kapcsán pedig azt hangsúlyozta, hogy az intézmény nem politikailag homogén szervezet, és szerinte a szakmai munkáját nem szabad politikai előítéletek alapján megítélni. A Műcsarnok működését is védelmébe vette, kiemelve, hogy a kiállító művészek jelentős része nem MMA-tag.
A beszélgetés kitért a kulturális támogatásokkal kapcsolatos büntetőeljárásokra is. L. Simon elfogadhatatlannak nevezte a szerinte demonstratív bilincselést és politikai befolyásgyakorlást, ugyanakkor hangsúlyozta az ártatlanság vélelmének fontosságát. Úgy vélte, külön kell választani egy támogatási döntés szakmai, erkölcsi és közjogi megítélését.
A jobboldalnak szembe kell néznie a történtekkel
A jobboldal jövőjéről szólva L. Simon szerint az első lépés az őszinte beszéd és a felelősség vállalása. Úgy fogalmazott, nem lehet lezárni a múltat azzal, hogy már eleget beszéltek róla. „A megtisztulás mindenképpen és az őszinte beszéd” – jelentette ki, majd hozzátette: „vannak helyzetek, amikor nem a megújulás a megfelelő üzenet, hanem a megtisztulás”. Szerinte a jobboldalnak szembe kell néznie a korrupcióval, a morálisan kifogásolható döntésekkel és azzal is, hogy a közbeszéd eldurvulásához maga is hozzájárult. Úgy véli, amíg ez nem történik meg, érdemben nem bővülhet a Fidesz támogatói köre.
L. Simon ugyanakkor nem tagadta az elmúlt évek kulturális eredményeit, de szerinte azok túlnyomórészt infrastrukturális fejlesztések voltak, hozzátéve, hogy a lélek, a tartalom, a szellemi frissesség és az alkotói szabadság biztosítása nem kapott kellő figyelmet. A fiatalok megszólításához szerinte éppen ezekre lenne szükség: „a frissesség és a szabadság és a beszélgetés, a nyitottság” teremtheti meg az utat hozzájuk.
A beszélgetés végén L. Simon arról beszélt, hogy a politikai közösségnek el kell fogadnia: jelenleg nem az ő időszakuk következik. A magyar államtól ugyanakkor elvárja, hogy becsülje és szükség esetén támogassa az általuk létrehozott értékeket, miközben a művészeknek és értelmiségieknek is szolgálniuk kell a hazájukat a tudásukkal és tehetségükkel. Saját politikai visszatérését kizárta, és a közösségek építését, valamint a szellemi munka folytatását nevezte feladatának.