Göncz Árpád egykori köztársasági elnök 1956 utáni állítólagos állambiztonsági beszervezésével kapcsolatos dokumentumokat őrizhettek még a 2000-es években is az Információs Hivatal titkos irattárában – írja Panyi Szabolcs a Barátság extrákkal című könyvében az Index cikke szerint.
A könyv szerint a dokumentumokat még a Kenedi János történész vezette, 2007–2008-ban működő szakértői bizottság elől is elrejtették. Egy volt hírszerző vezető azt állította, szándékosan úgy kalauzolták a bizottság vezetőjét az épületben, hogy ne vegye észre a dossziét őrző irattárat.
A dokumentumok az 1956-os forradalom leverése utáni megtorlásokhoz kapcsolódhattak. Panyi felidézi Rajnai Sándor állambiztonsági tiszt szerepét, aki részt vett a megtorlásokban, majd 1967 és 1976 között a magyar hírszerzés, a III/I-es csoportfőnökség vezetője volt. A Gyűjtőfogházban kihallgatottak között Göncz Árpád és Bibó István is szerepelt.
A könyvben megszólaló egyik történész saját kutatásaira hivatkozva azt állította, hogy a fiatal Göncz együttműködött az állambiztonsággal. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az esetleges együttműködés megítélésekor figyelembe kell venni a kihallgatások során alkalmazott fizikai erőszakot és halálos fenyegetéseket is. Azt sem tudni, hogy Göncz adott-e át olyan információkat, amelyek miatt bárkit hátrány ért.
Panyi szerint az orosz titkosszolgálatok is tudhattak az állítólagos beszervezésről, mivel Rajnai szoros kapcsolatban állt a szovjet szolgálatokkal. A szerző egyik forrása úgy vélte, ha Rajnai tudott Göncz esetleges együttműködéséről, akkor az oroszok is értesülhettek róla.
Göncz Árpádot már az 1990-es államfővé választása után is megvádolták azzal, hogy az 1956 utáni megtorlások idején együttműködött az állambiztonsággal. Az állítások bizonyítására azonban soha nem került nyilvánosságra hiteles dokumentum.
Panyi könyvének állításai sem tekinthetők bizonyítottnak: a szerző névtelen források visszaemlékezéseire támaszkodik, az említett iratok tartalma, hitelessége és jelenlegi holléte pedig ismeretlen.
