A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezett Vízkérdés érdekek kereszttüzében – Lehet közös nevező? című beszélgetésen Dedák Dalma környezetpolitikai szakértő, Goda Zoltán környezetmérnök és Tölgyesi Csaba ökológus vitatta meg a magyarországi vízválság okait és a lehetséges megoldásokat. A beszélgetést a Válasz Online újságírója, Borbás Barna vezette.
Öt Tisza-tó sem lenne elég a hiányzó víz pótlására
Dedák Dalma szerint Magyarország vízmérlege évek óta jelentős hiányt mutat. A Szegedi Tudományegyetem kutatására hivatkozva arról beszélt, hogy 2026-ban még a rendkívül aszályos 2022-es évhez képest is 0,7 köbkilométerrel kevesebb csapadék hullott, míg a 2024-eshez képest 4,1 köbkilométeres volt az elmaradás.
A szakértő az Országos Vízügyi Főigazgatóság becslésére hivatkozva mintegy 15 köbkilométerre, vagyis 15 milliárd köbméterre tette a felszín alatti vízhiányt. Összehasonlításként a Tisza-tó tározókapacitása körülbelül 253 millió köbméter.
Dedák szerint a vízhiány következtében források szűnnek meg, lápok és szikes tavak száradnak ki, patakok válnak időszakos vízfolyásokká, és egész ökoszisztémák tűnnek el. Tölgyesi Csaba arra figyelmeztetett, hogy az elmúlt évtizedek vízveszteségét nem lehet egyszerűen visszapótolni. A megváltozott éghajlathoz kell alkalmazkodni, ami szerinte elkerülhetetlenné teszi a mezőgazdaság szerkezetének átalakítását.
Nem lehet mindenhol kukoricát termeszteni
A szakértők szerint a magyar mezőgazdaság egyik legsúlyosabb problémája, hogy a termelési szerkezet nem alkalmazkodott a megváltozott vízviszonyokhoz. Dedák Dalma elmondta: Magyarország mezőgazdasági területeinek körülbelül 85 százaléka szántó, miközben a legoptimistább becslések szerint is legfeljebb a szántóterületek 8 százalékát lehetne fenntartható és gazdaságos módon öntözni.
A szakértők szerint emiatt a vízigényes szántóföldi kultúrák egy részét gyepekkel, fás legelőkkel vagy más, a helyi adottságokhoz igazodó művelési formákkal kellene felváltani. Dedák a kisebb területen nagyobb hozzáadott értéket előállító kertészeti gazdálkodásban is jelentős lehetőséget lát. Az átállás azonban nem egyszerű. A gazdálkodók jelentős beruházásokat hajtottak végre, gépeket vásároltak, hiteleket vettek fel, és sokszor évekre előre szerződtek a vetőmag-beszállítókkal.
Tölgyesi szerint a jelenlegi támogatási rendszer sok helyen éppen a fenntarthatatlan gazdálkodási formákat tartja életben. Azt javasolta, hogy az állam néhány éves átmenettel vezesse ki azokat a támogatásokat és kártérítéseket, amelyek az adott területen nem megfelelő művelést ösztönzik.
Dedák ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az átállás költségeit nem lehet egyszerűen a gazdákra terhelni, mert az családok ezreit sodorhatná nehéz helyzetbe. Szerinte akár több százmilliárd forintos állami programra is szükség lehet.
Évente 500–600 millió köbméter tisztított szennyvizet engedünk el
Goda Zoltán Magyarország vízgazdálkodását egy lyukas vödörhöz hasonlította, amelyből folyamatosan elfolyik a víz. A környezetmérnök szerint a történelmileg vízelvezetésre kialakított csatornahálózat jelentős részét át lehetne alakítani úgy, hogy száraz időszakokban a vizet visszatartsa.
A szakértő egy másik, jelenleg kihasználatlan lehetőséget is említett: a tisztított szennyvíz újrahasznosítását. Becslése szerint évente 500–600 millió köbméter tisztított szennyvizet lehetne újra felhasználni, például mezőgazdasági célokra vagy megfelelő kezeléssel a felszín alatti vízkészletek pótlására.
A beszélgetésen szóba került egy olyan, Koncsos László professzorhoz kötődő terv is, amely a Tisza mentén 39 potenciálisan elárasztható mélyártéri területet azonosított. Goda ismertetése szerint ezek összesen körülbelül 2,5 köbkilométer víz tárolására lehetnének alkalmasak. Dedák szerint érdemes lenne megvizsgálni a terv gyakorlati megvalósítását, de a nagy beavatkozások mellett több ezer kisebb, helyi vízmegtartó megoldásra is szükség lenne.
A kiszáradás miatt már lakóházak is repedeznek
A vízhiány nem csupán a mezőgazdaságot és a természetes élőhelyeket veszélyezteti. Dedák Dalma arról beszélt, hogy a talajvízszint csökkenése miatt agyagos talajra épült lakóházak ezrei repedezhetnek, egyes épületek pedig akár életveszélyessé is válhatnak. Állítása szerint az ilyen károkat a biztosítások sok esetben nem fedezik.
A szakértő szerint emiatt a vízvisszatartás közérdekét a magántulajdonhoz fűződő jogokkal is össze kell hangolni. Elképzelhetőnek tartja, hogy bizonyos területeken közérdekből korlátozni kelljen a földhasználatot, megfelelő ellentételezés mellett.
A homokhátsági erdők egy része tovább súlyosbíthatja a vízhiányt
Tölgyesi Csaba egy kevésbé ismert problémára is felhívta a figyelmet: a Duna–Tisza közi homokhátság számos telepített, zárt erdeje a jelenlegi csapadékviszonyok mellett olyan sok vizet párologtat el, hogy akadályozza a talajvíz utánpótlását.
Szerinte ezek helyén sok esetben természetesebb, ligetes, füves-fás élőhelyek lennének megfelelőek. A jelenlegi erdészeti szabályok azonban kötelezővé teszik a kitermelt erdők felújítását még olyan helyeken is, ahol a megváltozott éghajlat miatt ez gazdaságtalan.
Példaként egy balotaszállási magánerdő-tulajdonost említett, akinek számításai szerint egy túlkoros fenyves kitermelése és kötelező újratelepítése hétmillió forintos veszteséget okozna. Az ökológus szerint már megkezdődött az egyeztetés az erdészeti szakpolitika képviselőivel a szabályok lehetséges módosításáról.
Vita alakult ki a folyók szabályozásáról
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a folyók medrének mélyülése súlyosbítja a vízhiányt, de a megoldásokat eltérően ítélték meg. Dedák Dalma szerint a medermélyülést okozó egyes folyamszabályozási művek felszámolása és a kisvízi mederszintek helyreállítása sok helyen hatékonyabb lehetne, mint nagy duzzasztók építése.
A közönség soraiból felszólaló, több évtizedes dunai kutatási tapasztalattal rendelkező hidrológus ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a Duna medrének mélyülése részben a történelmi folyószabályozások, különösen a kanyarulatok levágásának következménye. Elmondása szerint Dunaföldvár és Paks környékén több mint három méter, Baja térségében pedig két métert meghaladó medersüllyedést mértek. Úgy vélte, a kisebb fenékküszöbök lassíthatják a további mélyülést, de önmagukban nem képesek visszafordítani az évszázados folyamatot.
A felszólaló arra is rámutatott, hogy nemcsak az extrém alacsony vízállások, hanem a nagy árhullámok is gyakoribbá válhatnak, ezért a vízgazdálkodásnak mindkét szélsőségre fel kell készülnie.
A szakértők szerint nem egyetlen nagy beruházás jelenti a megoldást
Bár a résztvevők több kérdésben eltérő álláspontot képviseltek, abban egyetértettek, hogy nem lehet egyetlen országos megoldással megszüntetni a vízhiányt.
A táj adottságaihoz igazított mezőgazdaság, a vízelvezető csatornák átalakítása, a tisztított szennyvíz újrahasznosítása, a folyómedrek helyreállítása és a kisebb vízmegtartó beruházások egyaránt szerepet kaphatnak.
A szakértők szerint mindehhez országos stratégia, megfelelő finanszírozás és a gazdálkodók bevonása szükséges. A döntéseket azonban nem lehet tovább halogatni: a klímaváltozás előbb-utóbb akkor is kikényszeríti az alkalmazkodást, ha az állam nem készíti elő időben.
