Amikor mindenki ideges, én általában mindig nyugodt vagyok.
Üvöltik itt nekem, hogy vége van, meg megszűnik a Fidesz, meg ... amúgy is mindenkinek kuss.
Hm... én mindenkinek annyit írok vissza, hogy: és?
És akkor mi van? Komolyan kérdezem. Mi történik, ha egy 38 éves politikai formáció egyszer csak átalakul, megszűnik vagy teljesen új alapokra helyeződik? Megáll az élet? Eltűnik vele együtt minden ember, minden gondolat, minden érték, amit képviselt? Vagy talán éppen ez a politika természetes rendje: korszakok jönnek, korszakok mennek, közösségek pedig új formát keresnek?
TEHÁT: MI – VAN – AKKOR?
(...)
Látjuk, nagy az igény az észak-koreai felállásra itthon: Magyar ezt notóriusan elsüti viccként a nemzetközi megszólalásain, de annyira suta, hogy fel sem fogja, hogy ezen senki nem röhög, mert nem vicces. Mert Észak-Koreában emberek halnak meg egy rezsim miatt. Magyarnak egy vicces.
Seszták lehet, hogy bűnös. Az is lehet, hogy nem az. Én személy szerint sem rendőr, sem bíró nem vagyok. És ne jöjjön nekem itt senki részrehajlósággal, mert a más pártok felé sem ítéltem el soha senkit rendőr és bíró helyett. Tehát nem részrehajló vagyok, hanem következetes.
Ha nem bűnös, ki kér majd elnézést, mint a Zsolti bácsi-ügynél is? Ha meg bűnös, bűnhődjön. Ez nem a Fidesz–KDNP sara, ha van egy gaz közöttük. Mint elmondtam április óta többször, valakit a nagy számok törvénye alapján úgyis fognak találni. Erről szól a „játék”.
De jogállamban nincs kollektív büntetés. Egy jogállamban nem büntetsz egy egész pártot egy gaz miatt. S egy normális államban végképp nem írogatsz nekem meg más Fidesz–KDNP-szavazónak olyanokat, hogy mi megyünk a börtönbe. Mi a franc közöm van nekem ehhez? Mi?
(...)
A Fidesz–KDNP még él. Több millió emberrel megtámogatva: él. Lehet, hogy élni is fog még évekig. Lehet, hogy átalakul. Lehet, hogy eltűnik.
De 38 év után átalakulni vagy eltűnni a világ semmilyen szómeghatározó lexikonában nem jelent bukást.
A balettet sem azért hagytam abba, mert kudarcot vallottam benne. Hanem mert eljött az a pont az életemben, amikor más irányba akartam menni. És aki ezt nem képes megérteni, az valójában nem a döntésemet minősíti, hanem a saját korlátait mutatja meg.
Van itt valami, amit láthatóan sokan nem értenek: nem minden vég jelenti a bukást. És nem minden változás vereség.
Néha egy korszak egyszerűen véget ér. Néha egy közösség új formát keres. Néha az embernek van bátorsága hátrahagyni valamit, ami 15, 20 vagy akár 38 éven keresztül az élete része volt.
És mindebben benne van az élet szépsége, hogy (valami) lehetett.
