Csunderlik Péter Haszán Zoltán és Herczeg Márk vendége volt a 444 stúdiójában, ahol arról beszélt, hogy a Fidesz rendszeresen nevezi az új rendszert „digitális Tanácsköztársaságnak”, ellenfeleit pedig Lenin-fiúkhoz és Szamuely Tiborhoz hasonlítja. A történész szerint ez történelmileg abszurd:
„Ez egy dadaista vízió, ez az új kommunista digitális Tanácsköztársaság.”
Egy valódi, 1919 mintájára működő rendszer statáriumot és alkoholtilalmat vezetne be, túszul ejtené a korábbi elit tagjait, államosítaná a nagyobb vagyonokat, és fegyveres erővel törné le az ellenállást. Ezért Csunderlik úgy látja:
„Ha van relativizálása a kommunizmus bűneinek, az az, hogy ami most történik, azt a Tanácsköztársasághoz hasonlítják.”
Nem lelkesedés: félelem
A kommunisták 1919-es hatalomra jutását nem egyszerűen társadalmi népszerűségük magyarázza. Az ország katonai, gazdasági és élelmezési válságba került, a szociáldemokraták pedig féltek attól, hogy Kun Béláék fegyveres felkelést szerveznek. A Horthy-korszak később antiszemita összeesküvés-elméletté alakította a történteket; Csunderlik szerint ennek modernizált változata él tovább a külföldi hálózatokról és megtévesztett magyarokról szóló mai történetekben.
A történész nem mentegeti a diktatúrát:
„A megértés nem egyenlő a felmentéssel.”
A vörösterror legjellemzőbb áldozatai szerinte a vidéki termelők voltak. Az éhező városok ellátására fegyveresen rekvirálták az élelmiszert, az ellenálló gazdákat pedig akár ki is végezhették.
Terror és modernizáció
A terror mellett modernizációs kísérletek is indultak: bevezették a nemi felvilágosítást, eltörölték a „törvénytelen gyermek” megjelölést, megnyitották a Margitszigetet, gyermekszanatóriumot alapítottak, és közönség elé vitték a lefoglalt magángyűjtemények műkincseit.
Ebben a logikában Hatvanpuszta sorsa sem lett volna kérdés:
„A Tanácsköztársaság idején Hatvanpusztából tuti gyerekotthont szerveztek volna. Ez nem kérdés. Szimbolikus okokból is.”
A beszélgetés fő állítása, hogy 1919 nem használható tetszőleges politikai ellenfelek megbélyegzésére. Ha minden kormányváltásból proletárdiktatúra, minden ellenzékiből Lenin-fiú lesz, az nem a múlt jobb megértését, hanem történelmi jelentőségének kiüresítését szolgálja.
