Elutasítja a politikusi nyomásgyakorlást a Legfőbb Ügyészség

A Főügyészség bármikor elvonhatna ügyeket a Bács-kisKun megyeiektől, mégsem teszi, miért nem?

Amikor Lengyelországban lezajlott ugyanez a rendszerváltásos bohózat, nem akartam elhinni, hogy ezt Magyarországon is meg lehetne tenni.

Erre most Magyar Péter és az őt lelkesen támogató tábor komolyan gondolja ezt a „rendszerváltást”.
Egy dologban azonban igazuk lehet: valóban rendszerváltásról beszélünk. Csakhogy véleményem szerint nem a demokrácia megerősítése, hanem az önkényuralom felé vezető út veszélye rajzolódik ki előttünk.

Egy olyan politikai szemléleté, amelyben én a Tanácsköztársaság és a Rákosi-korszak ideológiai vonásait vélem felfedezni.

Vajon azok, akik ma lelkesen tapsolnak, egyszer felismerik majd, hogy miben segédkeztek?
Gyurcsány esetében elég volt néhány hónap, és hirtelen mindenki tagadta, hogy valaha is hitt az ígéreteinek. Magyar Péter esetében számomra ugyanez a jelenség rajzolódik ki: a politikai rajongás mintha sokaknál felülírná a kritikus gondolkodást és a következetesség iránti igényt.

Az olaszországi útja után például az egyik hozzászóló ezt írta:

„Végre egy ember, aki miniszterelnökként is ilyen laza!”

A cirkuszok egyébként nyitva vannak, ott is lehet bohócokat találni. A különbség legfeljebb annyi, hogy tőlük nem függ Magyarország diplomáciai kapcsolatainak alakulása, gazdasági stabilitása vagy a külföldi befektetők bizalma.

Egy ország vezetését nem a szórakoztató fellépés, hanem a politikai döntések és azok következményei alapján kellene megítélni.