Egy Tisza Párt-logókkal kihímzett Bocskai-öltönyben beszédet mondani Mohács 500. évfordulóján?!

A háború sújtotta, vesztes országban százával alakultak mindenféle kis pártok, egyletek, munkáskörök. Ezek egyikébe belépett egy szomszédos országbeli, nem különösebben tehetséges, ámde jól szónokló fiatalember, és az addig talán tucatnyi hívet, tagot bíró pártocskából pár év alatt (külső támogatókkal persze) egy megkerülhetetlen erőt szervezett. Mi kell egy párthoz a vezérén kívül? Név, jelkép, címer, zászló, jelmondat satöbbi. Nos, ifjú hősünk, mivel a képzelőerőnek sajátos érzelmi berendezkedése miatt erősen híján volt, ezeket mind "beszerezte", vagyis elcsente máshonnan. A jelképet egy ősi indiai vallásból tükrözve, a jelmondatot korabeli balos szerzők mondataiból összeollózva, a zászlót az akkor szintén még csak éledező kommunistáktól. Az ideológiát pedig egy szorgos háttérember dolgozta ki, és készen is volt a PÁRT.

Nem elég, hogy szefós, még ízléstelen is.