Szövetkeznék-e Deák Dániellel a gyilkosos játékban?

Annyira sajnálom, hogy a derék tiszlamista elvtársnőnek ilyen borzalmas ifjúkort kellett megélnie, hogy ocsmány trágárságát közszemlére tették a gaz fasiszták azért hogy gúnyt űzzenek szegénykéből. Szerencsére, most a pszichopata nemzetvezetője van hatalmon aki immár mindannyiunkra kitrejesztette tiszlamista szeretetoszágát. Így ilyen borzalom soha többé nem történhet meg a hópihe bolsevik elvtársakkal és elvtársnőkkel. Aki ilyet kísérelne meg velük tenni, valószínűleg azonnal elvinné az ÁVH és nem látnánk őket többé szabadlábon sétálgatva. Megnyugodhatunk elvtársak!

Ebből az idézetből nem tudom megállapítani, hogy ezt öniróniának szánja-e - és eszemben nincs előfizetni sehol, semmire sem -, vagy tényleg lelkiismereti válságot okozott neki az, hogy pár trágár szó elhagyta a száját. Félek, hogy nem, nem annak szánta és most megállnék fél percig az írásban, hogy a szememet forgassam.
Köszönöm, megvolt. Folytathatjuk.
Nem akarok én most Pulitzer Józseffel előhozakodni - bár fogok természetesen, naná, hogy fogok -, mert nem várom el, hogy olyan mélységben ismerje a munkásságát Kamilla Józsi bá'-nak, hogy tudja róla, hogy legendásan robbanékony, heves természetű ember volt.
Bizalmas írásos utasításokban és a munkatársainak címzett üzeneteiben rendszeresen használt durva káromkodásokat és obszcén kifejezéseket. Sajátos, egyedi szitokszavakat is alkotott: az egyik leghíresebb írott kifejezése az „indegoddampendent” volt, amely a lap függetlenségére utaló independent (független) és a goddam (átkozott) szavak dühös összevonásából született.
Balassi Bálint szintén köztudottan mocskos szájú volt. Rendkívül viharos, tivornyákkal és botrányokkal teli életet élt. A korabeli városi tanácsokkal (például Selmecbánya vagy Zólyom vezetésével) folytatott elkeseredett pereiben és személyes leveleiben rendkívül nyers, durva és sértő kifejezéseket használt az ellenfeleire.
Hunter S. Thomson - minden gonzók atyja - rendszeresen és teljesen nyíltan használt trágár, obszcén szavakat a megjelent cikkeiben. Igaz, nem öncélúan káromkodott, nála a trágárság a társadalmi képmutatás elleni lázadás és a nyers valóságábrázolás eszköze volt (ebben mélyen egyetértek vele. Bár igaz, ez a kutyát sem érdekli, de tényleg pontosan így gondolom). Szándékosan formált fegyvert a trágárságból, és büszke volt arra, hogy a konzervatív sajtó képviselői sokkot kapnak a stílusától.
Nem tudom egyébként, hogy az eltartott kisujjú szerző kicsoda. Csak egy (na jó, kettő) kérdésem van: ha ezeket az embereket nem ismeri vagy nem tudta róluk ezt, minek ír? Ha mindent tudott amit leírtam, akkor meg minek sírt?