Apám a Mária utcában lakott

/Az 1956-os forradalom napjaiban Nagy Imre kormánya támogatta és jóváhagyta a Nemzetőrség létrehozását, amelynek célja az volt, hogy a honvédség, a rendőrség és a fegyveres felkelők erőit egységes parancsnokság alá vonja./
Apám kiment a gyűlésre, ahol elhatározták, megalakítják a járási Nemzetőrséget.
De eljött a dél. A gyűlés elment, mindenki hazament nagy forradalmi hevülettel ebédelni a feleségéhez.
Délután 3-kor már pihenten megint gyűltek. És hát megválasztották a nemzetőr parancsnokot. és apámat meg Nemzetőrparancsnok helyettesnek, mint korábbi katonatisztet, amerikai-majd orosz, majd megint orosz hadifoglyot. (mert kétszer megszököttött a hadifogolytáborból. Az oroszból amerikaiba, aztán hazafele megint elfogták és megint orosz, Ukrajnai hadifogolytáborba. De onnan is hazaszökött) Aztán jött a munka, mit csináljanak. 1. határozat, apám javaslatára: Itt nem lesz semmi hirig, meg vegzálás. A parancsnok bement a megyeszékhelyre fegyverekért, apám meg körbejárta a községet, és összeszedte a fegyvereket. Vadászoktól, tanácselnöktől, avh-soktól, besúgóktól.
És társul magával vitte a korábbi, leváltott rendőrparancsnokot.
És 56 után lecsukták, mert megtudta a háta mögött levő páncélszekrényből, hogy kik voltak besúgók. És az államtitok. Az hát, de nem a saját hivatalánál, dolga hogy megismerje!
Az MDF kormány meg adott egy Vértanú emlékérmet, és ők rehabilitálták. Én meg kikértem az ABTL-től a történetét, el is küldték, 190 oldal.
Kérném, a leültetők is üljenek, az a rehab. Az 1000 szilvafa terméséből készült pálinka árát is kérem, mert azt apám ültette, és elvették. Megamindent.
És ahogy Karsai mondta, ezt nyögjük most is, mert ez elmaradt.