Van fotója, emléke 2006. október 23-áról? Várjuk őket!

A ruszkik és komisszárjaik sajnos ilyen rendszert működtetnek mindenhol
Jó ember vagy te, de nem olvasol eleget.
Az USA és a zunió ugyanilyen rendszert működtet. Esetleg az angol birodalom, a francia, a spanyol a gyarmatosítással nem ugyanilyen rendszer? Engedelmeskedj, vagy jön a katonaság a hajón és kiirtunk.
Azt vedd figyelembe, most az Ursula az aki a nyakunkon ül, ülne, és az ő ellnsége a mi barátunk. Természetszerűleg. Időben ez változik persze. Csak az nem, hogy mindig mi vagyunk a kifosztottak, és nem a kifosztók.

PARÁZS A NYELVEN
1956


Szeme sötétlő, izzó, fekete szén,
Arcán a tűz ijesztő fénye lángolt,
Kinyitotta a tűzhely vasajtaját,
Egy lapáttal kivett az égő parázsból.
Négy éves voltam, még öntudatlan,
A fazékban épp vacsora főtt,
Jó illat szállt, a fazék duruzsolt
Ahogy a gőz emelgette a födőt.
Görcsös ujjai vállamra kulcsolódtak,
Vinnyogott, egész testében remegett,
Mint valami sarokba szorított állat,
Ki végsőkig védi a puszta életet,
Kiről lefoszlott minden érzés,
Már csak az ösztöne lehet,
Csak kín és fájdalom sistergett,
Könyörgött még megváltó ima helyett.
Hallgass, vagy apádat felakasszák,
Ha szólsz, a nyelvedre parazsat teszek!
Én néztem verejtékcseppjeit a rémületnek,
A széndioxid szaga csípős volt és meleg.
Tündökölve dalolt a parázs,
Táncoltak rajta pici, piros nyelvek,
Ujjongva zengték misztikus dalát
A győzhetetlen, szépséges életnek.
Azóta eltelt annyi év,
Ma már nem álmodom akasztott emberekkel,
De a hamu alatt a tűz még most is ég,
Parázslik egyre hűséges szívemmel.
Élő Éva