Egész pontosan ma két éve, három hónapja, 14 napja és 14 óra 6 perce, hogy megláttam egy félcipőt a kirakatban. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Felpróbáltam és úgy simult lábaimra, mintha ráöntötték volna. Azóta is nap, mint nap örömmel tekintek le rájuk és mióta megvannak, azóta egy kicsit büszkébben, egyenesebben lépkedek. Tán még a nap is szebben ragyog.
Természetesen egy ilyen meghatározó lépés nem csak az én érdemem. Ha a feleségem nem noszogat, hogy látogassunk el a szomszédos bevásárlóközpontba, talán soha nem jött volna el az a felszabadító érzés, ami a cipőbe lépéskor tölt el. Köszönöm neki és minden családtagomnak, barátomnak és ismerősömnek, hogy lehetővé tették ezt példátlan lépést.
Kérlek maradjatok velem! Holnap újabb méltán történelminek mondható évfordulóval jelentkezem!
PRÓBAÜZEM
A további hozzászólások és válaszok megtekintéséhez jelentkezz be.