Görkoris évindító, félelemfeldolgozó beszélgetésóra, tantervbe épített mozgásfejlesztés – ez is mind „ez a fajta oktatás, ami most van”

Az egész innovatív, modern pedagógia legnagyobb hazugsága az, hogy ennek valamiféle

kreatív-, innovációs-, gazdasági-

vagy

társadalmi, szellemi-, mentális egészségi hozadéka

van.

Egyik sem igaz.

Európa az utóbbi egy-két évtizedben innovációban sehol sincs, tök mindegy, hogy a jajdemodern finn oktatást vesszük, vagy valami másik EU-s bezzegrendszert.

A társadalmi-, mentális fejlődésről, ne is beszéljünk. A mai fiatalok sem nem okosabbak, sem nem stabilabbak mentálisan, mint az idősebb generációk, épp az ellenkezője.

Persze, hogy a diákok a rövidebb órákat és a hosszabb szüneteket kedvelik, a kevesebb-, könnyebb tananyagot és értékelési módszereket, és is ezt kedvelném diákként!

Ez az új progresszív reformoktatási módszer tulajdonképpen diákjóléti intézkedések. Könyebbé adott esetben elviselhetőbbé teszik az iskolákat, ezt nem vitatom, de hogy ennek bármiféle gazdasági-, társadalmi hasznossága lenne ... ennyi idő elteltével már látszania kéne az eredményeknek, azok meg valahogy az istennek sem akarnak látszódni.