Szögesdrót mögött maradt emlékek

Istenem, milyen jó, hogy a jó Gárdonyi örök emléket állított az árulónak!
Semmi, még a név se változik Hegedűs hadnagy óta!
Kicsit keserű szájízzel írom le, én még áprilisban is bíztam a magyar nép józan ítélő képességében. Csalódtam, és amit most látok, mégsem tölt el kárörömmel. Lejtőn csúszik az ország, minden értékünk veszélyben, ránk gyújtották a tetőt, lángokban már a pajta, de a bent lévők zöme még mindig nem veszi észre, mekkora a baj, katasztrófa lesz a vége.
Az sem vigasz, hogy akadnak rajtam kívül sokan, akik mindezt látják, szólnak, tennének valamit, de majdnem hiába.
Arra viszont elégtétellel gondolok, bevallom, jóleső érzés, hogy az összes gyerekem tisztességes, jó szellemben nevelkedett, hogy szülőként eddig sem, és később sem kell úgy szégyenkeznem majd miattuk, ahogy ha még élne, az a szegény püspök apja ezt a gazember fiát szégyellené.