Józsefvárosban vért izzadtunk, hogy emberséges, befogadó és haladó lakáspolitikát csináljunk

Kicsit elérzékenyültem, amikor a napokban Vitézy Dávid egy kormányzati sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy Magyarországon lakhatási válság van és hogy ennek megoldásában az államnak is van dolga. Erre a mondatra nagyon-nagyon-nagyon sok évet kellett várnunk és emlékszem, amikor még A Város Mindenkiével több mint 10 évvel ezelőtt azon gondolkoztunk, hogyan fogjuk a köztudatba bevinni a “lakhatási válság” kifejezést, hogy az emberek megértsék, mekkora a baj. 

Azok után, hogy a rendszerváltás utáni szinte összes kormány a magántulajdon támogatását tette meg prioritásnak, ráadásul a “bérlakás” a Fidesz-kormányok alatt szitokszónak számított, elképesztően megnyugtató volt hallani, hogy a lakáspolitikáért felelős miniszter elismeri, hogy baj van és hogy a megoldásban fontos szerepe van a bérlakás építésnek, a megfizethető lakhatás biztosításának és a lakhatási szabályozások modernizálásának. Az meg, hogy külön főosztálya lesz a lakáspolitikának, már csak hab a tortán.

Ezzel együtt, mint egy korábbi posztomnál a közbiztonsági helyzetre adott szociális válaszok kapcsán, megint csak azt tudom írni, hogy: nagyon örülök, de nem lesz elég.

Amikor Vitézy Dávid azt mondja, hogy a lakhatási válság azt jelenti, hogy a fiatalok nem tudnak elköltözni, a családok nem tudnak nagyobb lakásba költözni, az emberek nem tudnak a jó munkalehetőségek után egyik helyről a másikra mozogni, amikor a megfizethetetlen albérlet- és lakásárakról, valamint az elérhetetlen kollégiumi férőhelyekről beszél, akkor teljesen igaza van. És abban is, hogy muszáj, hogy olyan lakástörvényünk legyen, ami a bérbeadóknak és a bérlőknek is biztonságot ad, ahol senkinek nem rémálom kiadni egy lakást. Ezek valóban mind a lakhatási válság részei, és azonnal lépni kell, de sajnos még ennél is több probléma vár megoldásra. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy végre lesz érdemi lakáspolitikája és enyhíteni akarja a lakhatási válságot - és én elhiszem, hogy komolyan gondolja! -, akkor muszáj tágabbra nyitni a perspektívát és az intézkedések sorát.

Nagyon fontos, hogy a most államilag támogatott megoldások ne megint kizárólag azok felé tereljék a közvagyont és az erőforrásokat, akiknek eleve van valamije, hanem azoknak a helyzete is lényegesen javuljon, akik eddig is szinte minden politikai rezsim vesztesei voltak. A lakhatási szegénység több, mint hárommillió embert érint, az ő problémájukat nem lehet csak építéssel és szabályozással megoldani. Ők 
- a sokszor túlzsúfolt, de saját tulajdonú vagy önkormányzati lakásban élők
- a fűtetlen vagy alulfűtött, energetikailag teljesen elavult és ezért pénzügyileg fenntarthatatlan lakásban élők
- a szerződés és/vagy lakcím nélkül élők, akiket bármikor kirakhatnak az albérletükből
- azok, akiknek még mindig nincs megfelelő vécé a lakásukban
- az állami gondoskodásból kilépők, akikre nagy eséllyel vár a hajléktalanság
- az átmeneti szállókon élők, akiknek esélyük sincs lakásba menni, mert nem tudják megfizetni az albérletek árát, hiába dolgoznak
- azok, akiknek nem akarnak lakást kiadni, mert például gyerekesek, nagycsaládosok vagy romák
- a vállalhatatlan uzsoraalbérletekben élők, akik lakásnak alig nevezhető helyeken laknak nagyon sok pénzért 
- a szegregátumokban élők, akiknek alig van hozzáférése a normális közszolgáltatásokhoz
- a fogyatékos emberek, akik vagy tömegintézményekbe vannak zárva vagy a saját otthonaikba, mert nem tudják még a házat sem elhagyni
- a börtönökből szabadulók, akiket a semmibe dob ki a rendszer
- az eladósodottak, akik úgy érzik, sosem fognak kikerülni a végrehajtás és a lakásvesztés rémének árnyékából

És még folytathatnám a sort, de szerintem értitek, mire gondolok. Nagyon fontos volna, hogy az új kormány lakáspolitikája ne csak az új lakások építésére szorítkozzon és az is, hogy ne csak a középosztály számára legyen megfizethető a lakhatás, hanem azoknak is, akik nagyon kevés pénzből élnek, mert így lesz mindannyiunk számára élhetőbb ez az ország.

Jó volna, ha a Wekerle Sándor Lakásépítési Program egy kiindulási pont lenne és valódi állami lakáspolitikává teljesedne ki, minden bizonnyal a Szociális és Családügyi Minisztérium együttműködésével. Én az alábbiakat még elengedhetetlennek tartom:
- Jelentős állami támogatás a még meglévő önkormányzati lakásállomány felújítására - őrizzük meg, ami még van és tegyük lakhatóvá, mert a szemünk előtt fog elsorvadni ez az értékes állomány.
- Állami támogatás az önkormányzati lakásépítésre, mert ez a valóban és hosszú távon megfizethető lakhatás egyik legjobb formája.
- Jelentős állami támogatás az energetikai korszerűsítésre önkormányzati és magánlakások számára is, mert elfűtjük vagy elégetjük áramra az összes pénzünket és mégis vagy megfagyunk, vagy megsülünk.
- Állami lakásügynökség létrehozása, hogy a már rendelkezésre álló, de üres magánlakásokat gyorsan és biztonságosan lehessen kiadni.
- Országos lakhatási támogatás bevezetése, hogy ne a települési önkormányzatok mozgásterén vagy politikai beállítódásán múljon, hogy van-e ilyen valahol.
- Nagy léptékű és hosszú távú lakhatási programok kidolgozása a különböző intézményekben élők kivezetésére, mert az intézményi lét sokszor csorbítja az emberi méltóságot és ráadásul sokkal drágább is.
- Az elsőként lakhatást modell államilag elismert formában történő bevezetése, hogy a hajléktalanság ne évtizedes állapot legyen sok ezer ember számára.
- A fogyatékos, pszichiátriai és szenvedélybeteg embereknek szóló támogatott lakhatási programok kiterjesztése és fejlesztése, mert most sokkal, de sokkal kevesebb van ezekből, mint kellene.
- Érdemi akadálymentesítési támogatás bevezetése társasházaknak, önkormányzatoknak és lakástulajdonosoknak, hogy senki ne legyen a saját háza vagy lakása foglya.
- A lakcímtörvény reformja, hogy ne élhessenek emberek úgy, hogy minden alapvető joguktól meg vannak fosztva egy jogszabályt nem tisztelő vagy félretájékozott lakástulajdonos miatt.
- Bizonyos sérülékeny csoportok esetében (pl. gyerekes családok) az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma és a megfelelő elhelyezés feltételeinek meghatározása és megteremtése.
- Országos valódi telepfelszámolási program, hogy minden honfitársunk emberhez méltó és integrált körülmények között élhessen.
- Sokkal több családok átmeneti otthona férőhely létesítése, mert nagyon sokaknak ez az utolsó szalmaszál, és most hónapokat, vagy akár még sokkal hosszabb időt kell várni.
- Sokkal több megfizethető idősotthoni elhelyezés létesítése, mert nagyon sok idős honfitársunknak csak ez jelentheti a biztonságos, emberhez méltó körülményeket.

Még biztosan lehetne folytatni a sort, de én ezeket emelném ki innen Józsefvárosból, ahol a fővárosban talán a legerősebben érezzük az országos lakhatási válság helyi hatásait.

Mi itt Józsefvárosban az elmúlt hét évben vért izzadtunk, hogy a lehetőségeinkhez mérten emberséges, befogadó és haladó lakáspolitikát csináljunk, de ez helyi szinten nagyon korlátozott és léptékében szinte megoldhatatlan. Most van esély rá, hogy országosan is változzanak a dolgok és így már a mi munkánknak is sokkal több értelme legyen. Remélem, lesz lehetőségünk ezeket részletesebben is megosztani a kormánnyal és nyitottak lesznek arra, hogy a lakás- és kollégiumépítési program alapjaira építve végre valahára valódi lakáspolitikája legyen ennek az országnak. Őszintén örülök neki, hogy már ilyeneket kérhetek és nagyon várjuk!

Forrás:
Kicsit elérzékenyültem, amikor a napokban... - Udvarhelyi Tessza | Facebook