Marco Rossi szerint a magyar válogatott számára a legfontosabb feladat, hogy maga mögött hagyja az előző világbajnoki selejtezős kudarc lelki terhét. Az olasz szövetségi kapitány úgy fogalmazott:
a múltat már nem lehet megváltoztatni, ezért a jövőre kell koncentrálni.
Szerinte a csapat egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a döntő pillanatban félelem költözött a játékosokba; mint mondta, a futballban „az egyetlen dolog, amit nem szabad érezni, az a félelem”, mert az könnyen „a vég kezdete” lehet. Rossi a kudarc után a szövetség rendelkezésére bocsátotta mandátumát, és azt mondta, elfogadta volna a menesztést is, az MLSZ azonban egyhangúlag a folytatás mellett döntött. A szurkolói kritikát jogosnak tartja, mert szerinte „a futball az övék”, ugyanakkor a szakmai bírálatok és a személyeskedő megjegyzések között élesen különbséget tesz.
A válogatott keretének összeállításánál Rossi három fő szempontot emelt ki: a technikai-taktikai minőséget, a fizikai adottságokat és a rendszeres klubszintű játékperceket. Szerinte
a nemzetközi futballban különösen fontos az erő, a gyorsaság és a robbanékonyság,
miközben annak, aki klubjában keveset játszik, a válogatottban is nehezebb megfelelő ritmust felvennie.
A kapitány hozzátette, hogy bizonyos posztokon – például középen – ma már jóval nagyobb a választási lehetősége, más területeken viszont továbbra is hiány mutatkozik, így középhátvédben, jobbhátvédben és klasszikus középcsatárban is szűkebb a merítési lehetőség. A fiatal játékosokról összességében pozitívan beszélt, de jelezte: több tehetség klubjában túl kevés lehetőséget kap ahhoz, hogy stabilan bekerüljön a válogatottba. A keret magját szerinte nagyjából 15-16 játékos adja, a többiek formától és játékpercektől függően cserélődhetnek.
Rossi úgy látja, a magyar válogatott az elmúlt években technikai és taktikai értelemben is fejlődött;
a korábbi, inkább reagáló futballtól fokozatosan egy kezdeményezőbb, labdával is dominálni akaró játék felé mozdult el. A jelenlegi kerethez szerinte inkább a 4–2–3–1 vagy a 4–3–3 illik, de hangsúlyozta, hogy önmagában a felállásnál fontosabb a csapat mentalitása és a játékosok képessége.
Külön kiemelte Szoboszlai Dominikot, akit a válogatott „top playerének” nevezett, és úgy vélte, a középpálya szerkezetének egyik célja az, hogy számára nagyobb szabadságot teremtsen. Rossi szerint minden rendszer működhet támadóan vagy védekezően is, attól függően, hogyan értelmezik a játékosok; a háromvédős rendszer helyett azért mozdultak részben más struktúra felé, mert a jelenlegi keret szélső- és középpályás adottságai ezt jobban lehetővé teszik.
A közelgő selejtezőcsoportról Rossi azt mondta, egyáltalán nem tartja könnyűnek:
Ukrajnával, Észak-Írországgal és Grúziával is nehéz mérkőzésekre számít,
ugyanakkor a cél egyértelműen az, hogy a magyar válogatott minden találkozón győzelemre játsszon, és megpróbálja megnyerni a csoportot.
Ukrajnát fizikálisan erős, agresszívan letámadó, veszélyes csapatnak nevezte, amelynek játékosai szerinte külön tiszteletet érdemelnek azért is, hogy a háborús körülmények ellenére magas szinten teljesítenek. Grúziáról azt mondta, felemelkedése nemcsak Hvicsha Kvaracheliának köszönhető, hanem több erős nemzetközi szintű játékosnak is. Rossi végül a magyar közönséget is kiemelte: szerinte a hazai mérkőzések rendszeresen telt ház előtt zajlanak, és a Puskás Arénában mintegy 60 ezer szurkoló támogatja a csapatot, ami azt jelzi, hogy a közönség továbbra is erősen kötődik a válogatotthoz.