DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ha már érzékenyítés, akkor egy fura dicsérettel kezdeném, ugyanis ellenzéki képviselőként általában másképp hat rám a miniszterelnök úr hangja, ám most zene volt füleimnek, amiket két órán keresztül sorolt, feltéve és remélve, hogy a politikai elődpártjától, ahonnan a TISZA is ered, amit ő vezet, nem hozta magával a „bort iszik és vizet prédikál” gyakorlatát, és valóban megvalósulnak a magyar társadalom tagjainak az életét megkönnyítő intézkedései.

Amit most ide szeretnék hozni viszont, az két ambivalens példa. Az egyik a luxizással, a másik pedig a korrupcióval példálózhat, hiszen önök ezen két téma ellen hadjáratot indítottak, egyébként nagyon helyesen. Az egyik, a luxizás Kaprinyák Tibor nevéhez köthető, aki az Élő Környezetért Felelős Bizottság alelnöke volt addig, amíg önök ki nem tették onnan a szűrét, hiszen egész egyszerűen nem a vadászattal, hanem azzal a luxizással volt a baj, hogy Afrikában szafarivadászatokon vett részt, és ezt még a közösségi médiában is megosztotta.

A másik viszont még érdekesebb ‑ úgy látszik, hogy a bizottságok éléről hullanak az embereik ‑, hiszen Sárosi József pedig a közvagyon elvesztését feltáró vizsgálóbizottság elnöki székéből távozott, miután kiderült, hogy az állami tulajdonban lévő Paksi Ipari Park Kft. földszerzéséhez járult hozzá és segédkezett ebben, ahol százszorosan túlárazott földeket játszott át ennek az állami tulajdonú cégnek, hiszen a helyben szokásos földárak százszorosáért keltek el ezek a földek. Hogy egy példát is hozzak, egy 20 hektáros legelő, amely mondjuk, piaci áron 20 millió forintot sem érhetett volna el, 3 milliárd forintért lett eladva. Azt gondolom, hogy ez elég korrupciógyanús ügy.

Éppen ezért adódik a kérdés, hogy mivel másabb ez a rendszer az előzőtől. Megtisztelő és egyenes válaszát pedig várom. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

Forrás: parlament.hu