A Médiatanács új elnökének, Polyák Gábornak a kiválasztását és a médiaintézmények átalakításának kérdését vitatta meg Puzsér Róbert, Nagy Gergely és Béndek Ábris az Önkényes Mérvadóban.
A műsorban elhangzott, hogy az új elnök kiválasztása eltért az előző 16 év gyakorlatától: négy szakmai szervezet 11 pályázót hallgatott meg, közülük négy jelöltet juttatott tovább a politikai döntéshozók elé. A szakmai szervezetek között Tóth Csaba kapta a legtöbb támogatást, végül azonban Polyák Gábort választották meg.
Puzsér azt hangsúlyozta, hogy önmagában a szakmai előélet nem tesz valakit politikailag függővé,
a kinevezéshez azonban szükségszerűen politikai bizalom társul. Legfőbb kifogásának azt nevezte, hogy egyelőre nem látja az intézmények szerkezeti átalakítását: szerinte nem elég a korábbi vezetők lecserélése, az intézményrendszer „strukturális, szerkezeti, minőségi” reformjára lenne szükség.
A műsor résztvevői arról is vitáztak, szükség van-e egyáltalán közmédiára. Az egyik álláspont szerint a kulturális és közszolgálati tartalmakat piaci szereplők is képesek biztosítani, ezért ezek léte önmagában nem indokolja a közpénzből finanszírozott médiát. Felmerült ugyanakkor egy olyan modell lehetősége is, amelyben az állam biztosítja a közmédia pénzügyi és működési kereteit, de annak vezetésébe és tartalmába nem szól bele, az intézményt pedig szakmai szervezetek irányítják. Puzsér arra hivatkozott, hogy
a magyar közmédia történetében újra és újra az aktuális politikai hatalom szolgálatába került,
ezért szerinte csak a politikától való valódi intézményi leválasztás teremthetne hiteles közmédiát. A beszélgetésben az is elhangzott, hogy a jelenlegi kormányzat kétharmados felhatalmazása lehetőséget adna arra, hogy a közmédiát tartósan leválassza saját politikai érdekeiről és nagyobb szerepet adjon a szakmai önigazgatásnak.
A vita harmadik nagy témája az volt, hogy a hagyományos médiaszabályozás mennyire képes kezelni a közösségi média és az algoritmusok politikai hatását. A műsorban úgy értékelték, hogy a Magyar Péter vezette kormány a hagyományos intézményekben a pluralizmus helyreállítása felé tett lépéseket – példaként említették, hogy a Médiatanácsban minden pártnak lehetnek delegáltjai –, miközben kérdésesnek tartották, hogyan teremthető médiapiaci egyensúly a Facebook, a YouTube vagy a TikTok által meghatározott környezetben.
Béndek azt a veszélyt vetette fel, hogy hosszabb távon az lehet politikailag sikeres, aki a leghatékonyabban képes „pörgetni az algoritmust”.
A beszélgetésben ezért a közmédia lehetséges új szerepeként az is felmerült, hogy alternatívát kínálhatna az algoritmusok által szervezett információs környezettel szemben, és segíthetné az összefüggések megértéséhez szükséges állampolgári kompetenciák megőrzését.
