A jemeni front szeptember 11–12-i átrendeződése a CNN szerint új szakaszt nyitott a húszik és a szaúdi támogatású jemeni erők konfliktusában. Ahogy arról lapunk is beszámolt: a harcok súlypontja közvetlenül a világgazdaság egyik legfontosabb tengeri szűkületéhez, a Báb el-Mandebhez került. A húszik szeptember 10-én elfoglalták Mokkát (Mocha), majd dél felé folytatták az előrenyomulást. Dhubab is a kezükre került, miközben elfoglalták a szoros közepén fekvő Mayun-, más néven Perim-szigetet, és beszámolók szerint a Nagy- és Kis-Hanish-szigeteket is.
A mozgalom ezzel jelentősen kiterjesztette katonai jelenlétét Jemen vörös-tengeri partvidékének déli szakaszán.
Az új pozíciók a korábbinál jóval nagyobb lehetőséget adnak arra, hogy a húszik rakétákkal, drónokkal és más eszközökkel veszélyeztessék az áthaladó hajózást.
A Báb el-Mandeb jelentőségét az Indiai-óceán, a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna közötti stratégiai elhelyezkedése adja. Normális körülmények között a világ áruforgalmának mintegy 10–12 százaléka halad át ezen a tengelyen, így a szoros biztonsági helyzete közvetlenül érinti az Ázsia és Európa közötti konténerforgalmat, az energiaszállításokat, valamint a biztosítási és fuvarköltségeket.
A CNN által idézett szakértők szerint a húszi fenyegetés következtében a hajóforgalom már korábban is 60–70 százalékkal visszaesett, az elmúlt napok pedig újabb jelentős csökkenést hoztak. A húszik azt állítják, hogy a nem szaúdi hajók számára továbbra is biztonságos az áthaladás, miközben kifejezetten a szaúdi hajózást fenyegetik. A kereskedelmi hajótársaságok döntéseit ugyanakkor elsősorban a katonai kockázat, a biztosítási díjak és a térség kiszámíthatósága határozza meg.
Két tengerszoros is veszélyben
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Báb el-Mandeb körüli bizonytalanság a Hormuzi-szoros problémáival egy időben jelentkezik. A CNN szerint a háború előtt naponta mintegy 20 millió hordó olaj haladt át Hormuzon, ami hozzávetőleg a globális kínálat ötödének felel meg. A hormuzi hajózás visszaesése miatt Szaúd-Arábia az elmúlt hónapokban egyre nagyobb mértékben támaszkodott az országot kelet–nyugati irányban átszelő East-West, más néven Petroline vezetékre. Ezen keresztül a Perzsa-öböl térségéből a vörös-tengeri Yanbu termináljához lehet eljuttatni a nyersolajat.
A Báb el-Mandeb így kulcsszerepet kapott a Hormuzt elkerülő szaúdi exportstratégiában. A húszik előretörése most ezt az útvonalat is közvetlen veszélynek teszi ki, és ezzel egy helyi jemeni frontmozgás hatása messze túlnyúlik az Arab-félszigeten.
Ebben az összefüggésben különösen komoly fejlemény a szaúdi East-West olajvezeték elleni szeptember 10-i támadás. Amerikai tisztviselők szerint lövedékek, illetve valószínűleg Irak felől indított drónok csaptak le a vezetékrendszer szivattyúállomásaira, a műholdfelvételeken pedig több helyen tüzek voltak láthatók. Rijád szeptember 11-én elővigyázatosságból leállította a vezetéket.
Ezen az útvonalon naponta mintegy ötmillió hordó olyan olajat mozgattak nyugatra,
amelyet más körülmények között a Perzsa-öböl kikötőiből exportáltak volna. A csővezetékben keletkezett károk pontos mértéke egyelőre nem világos, és a támadás elkövetőjét sem azonosították véglegesen. A fejlemény ettől függetlenül súlyos stratégiai problémát okoz Rijádnak: egyszerre vált bizonytalanná a Hormuzt megkerülő szárazföldi infrastruktúra és az ehhez kapcsolódó vörös-tengeri kijárat.
Sarokba szorított szaúdiak
Szaúd-Arábia így egyre nehezebb logisztikai helyzetbe kerülhet. Az ország továbbra is hatalmas kitermelési és exportkapacitással rendelkezik, az olaj világpiacra juttatásának lehetőségei viszont jelentősen beszűkülhetnek.
A Yanbuból induló export csúcspontján naponta mintegy 4,5 millió hordót tett ki, amelyből körülbelül hárommillió hordó haladt dél felé a Báb el-Mandeben keresztül. Augusztusra ez utóbbi volumen a CNN által idézett Energy Aspects szerint körülbelül napi 400 ezer hordóra esett. Az egyik alternatíva Yanbuból észak felé, a Szuezi-csatornán és a Földközi-tengeren keresztül vezet, majd Gibraltár után Afrika megkerülésével lehet visszajutni az ázsiai piacokra. Az AP számításai szerint egy dél-koreai célállomás esetében ez 24 napról akár 54 napra növelheti a szállítási időt.
A kerülőút több ezer tengeri mérfölddel hosszabb utazást, magasabb üzemanyag-felhasználást, biztosítási díjakat és hajóbérleti költségeket jelent.
A piac reakciója jól mutatja, milyen gyorsan válik a tengeri biztonsági válság globális gazdasági problémává. A húszi előrenyomulás hírére szeptember 10-én a Brent és a WTI ára egyaránt több mint 7 százalékkal emelkedett, és 108, illetve 103 dollár körüli hordónkénti szintet ért el, ami május óta nem látott árszintet jelentett. A CNN szerint az amerikai dízel ára szeptember 11-re először emelkedett gallononként hat dollár fölé. Az ázsiai finomítók eközben más térségekből próbálnak nyersolajat beszerezni, tovább növelve a keresletet az alternatív források iránt.
A magasabb energiaárak a tengeri és közúti fuvarozás költségein keresztül gyorsan továbbterjedhetnek a világgazdaságban. Ez újabb inflációs nyomást hozhat, és megnehezítheti azoknak a jegybankoknak a helyzetét, amelyek a kamatok csökkentésére készülnek.
Katonai-stratégiai szempontból a szeptemberi területfoglalások az Irán körüli regionális erőviszonyokra is hatással vannak. A Teherán által támogatott húszi mozgalom olyan földrajzi helyzetbe került, ahonnan rakétákkal, drónokkal, tengeri eszközökkel és a támadás folyamatos fenyegetésével is befolyásolhatja a Báb el-Mandeb használatát. Az ISW és a Critical Threats Project értékelése szerint a fejlemények megteremthetik annak feltételeit, hogy a szoros egyre erősebben az iráni „ellenállási tengely” stratégiai befolyása alá kerüljön.
Ehhez nincs szükség valamennyi kereskedelmi hajó megtámadására. Már a tartós katonai fenyegetés is olyan szintre emelheti a kockázatot és a biztosítási költségeket, hogy a hajótársaságok inkább az Afrika körüli útvonalat választják. A tengeri szűkületek ellenőrzésének egyik legfontosabb eszköze éppen ez: a katonai jelenlét képes alapvetően megváltoztatni az áthaladás gazdasági feltételeit.
A szaúdiak számára a kialakult helyzet egyszerre katonai, energiapolitikai és külpolitikai válság.
Mohammed bin Szalmán koronaherceg a beszámolók szerint szeptember 10-én kétszer is Donald Trump amerikai elnökhöz fordult, és amerikai csapásokat sürgetett a húszik ellen. Washington egyelőre kerüli egy újabb közvetlen jemeni front megnyitását. Az Egyesült Államok hírszerzési és célfelderítési támogatást biztosít Szaúd-Arábiának, miközben katonai figyelmének jelentős részét Iránra és a Hormuzi-szorosra összpontosítja.
Az amerikai stratégia számára egyre komolyabb kihívást jelent a párhuzamos válságok kezelése: biztosítani kellene Hormuz hajózhatóságát, korlátozni a Báb el-Mandeb destabilizációját és támogatni Szaúd-Arábiát, miközben Washington igyekszik elkerülni egy elhúzódó jemeni hadjáratot. A húszik mozgásterét részben éppen az amerikai és szaúdi erőforrások ilyen széttagoltsága növeli.
Jön a blokád?
A következő napok és hetek egyik legfontosabb kérdése az lesz, meddig terjesztik ki a húszik a szelektív tengeri blokád gyakorlatát. A mozgalom jelenleg azt állítja, hogy a hajózás általában biztonságos, és a korlátozások elsősorban a szaúdi hajókat érintik. Amennyiben ez a gyakorlat fennmarad, a közvetlen világgazdasági sokk mérsékelhető lehet, bár a biztosítási és szállítási költségek várhatóan így is magasak maradnak. A helyzet lényegesen súlyosabbá válhat, ha a húszik a további szaúdi katonai akciókra válaszul kiszélesítik a célpontok körét, vagy a hajózási társaságok a romló biztonsági helyzet miatt tömegesen elkerülik a térséget. Ebben az esetben
a Báb el-Mandeb forgalma formális blokád nélkül is minimálisra csökkenhet.
A legnagyobb globális kockázatot ennek a Hormuzi-szoros tartós problémáival való összekapcsolódása jelenti.
A szeptember 11–12-i fejlemények alapján a jemeni háború vörös-tengeri frontja a tágabb amerikai–iráni erőpróba egyik kulcsfontosságú csomópontjává válhat. Mokha, Dhubab és Mayun/Perim megszerzésével a húszik olyan stratégiai pozíciókat foglaltak el, amelyek jelentősen növelik a térség tengeri forgalmára gyakorolt befolyásukat. Szaúd-Arábia eközben éppen akkor szembesül vörös-tengeri exportútvonalának romló biztonságával, amikor a Hormuzi-szoros problémái miatt különösen nagy szüksége lenne erre az alternatívára. Ehhez társul az East-West vezeték elleni támadás.
A helyzetből így egyfajta kettős szűkületi válság rajzolódik ki, amelyben Hormuz és a Báb el-Mandeb egyszerre válik bizonytalanná. Ennek tartóssá válása magasabb olaj- és szállítási költségeket, újabb inflációs nyomást, az Ázsia és Európa közötti kereskedelem drágulását, valamint az amerikai katonai erőforrások további megosztását hozhatja. A jemeni partvidékért zajló küzdelem így 2026 szeptemberére közvetlenül összekapcsolódott a globális energiabiztonsággal és a Közel-Kelet fölötti regionális erőegyensúly átalakulásával.
Nyitókép: videórészlet