Krasznahorkai: Nem gyűlölöm a magyarokat, de nem vagyok büszke rájuk

Pedig megköszönheti Orbánnak a Nobel-díjjat. Ha nincs Orbán kormány aki ellen tevékenykedhetett, álhíreket hitelesíthetett, gyűlölködhetett, sosem kerül látókörbe, nem jelölték volna Nobel-díjra.

Személyes véleményem írom le. Én olvastam Krasznahorkai több művét is, nem untam a hosszú mondatait, sőt, lenyűgözött az a sűrű "szövegvilág", amelybe belevezeti az olvasóját. Az ellenállás melankóliája volt az első élményem, egy szimfóniához tudnám hasonlítani. Magyartanár létemre a magyar nyelv iránti büszkeség és szeretet fogott el, hogy mire képes a mi anyanyelvünk, hányféle húron lehet játszani rajta. Tartalmilag is megérteni véltem, hogy ez a világpolgár író valamilyen egyetemes szintről mutat rá emberi esendőségeinkre, gondjainkra, tragédiáinkra, mert valóban, "a világban jelen van a Gond", örökkön örökké. Ámde, különösen amióta a művek írója megkapta a Nobel-díjat, és egyre gyakrabban nyilatkozik politikailag is, igyekszem elválasztani az írót/az esendő embert a műtől, amely a megírása után már önálló életet él. Az emberrel, a megnyilvánulásai alapján, nem tudok egyetérteni, mélységesen taszítónak érzem azt az elvakultságot, ahogyan "utálattal és megvetéssel" beszél az előző kormányról, és ünnepeltetné a naponta megnyilvánuló alantas bosszút és gyűlöletet, ami "brutálisan és intenzíven" ömlik a társadalomra. Sajnálom! Krasznahorkai is elmúlik, mint minden és mindenki, de a művek talán túlélhetnek...