Nem csak az állami befolyás, a progresszívek túlhatalma is gátolja a tudományos élet szabadságát

Már nem először olvasok kiváló elemzést Feró Dalmától. Annyit hozzátennék, hogy természettudományos oldalról azért jóval kevésbé lehet "csalni", azaz a politikát a konkrét tudományos eredményekbe belekeverni.
Azért az én területemen is kitapintható valamiféle politikai részrehajlás. Például a választások előtt pár héttel részt vettem egy doktori védésen, amikor a bizottsági ülésen a kollégák jó része nem is a jelölt előadásáról beszélt, hanem a majdani fényes győzelmet remélték - ebben igazuk lett. Én meg csendben kortyoltam a kávémat.
Ők bíztak a kutatóhálózat akadémiai visszavételében, ami célegyenesben van most. Nem látok ebbe teljesen bele, de gyanús, hogy a legnagyobb bajuk az volt, hogy a költségvetésük egy kisebb, de nem elhanyagolható részét olyan kutatásokra kellett volna fordítani, melyektől a magyar gazdaság hasznot remélhet. Tehát néha produkálni kellett volna valami hasznosat is, nem csak l'art pour l'art csinálni valamit,
mint általában - még ha az nehéz is. Azzal csak nem lehetett bajuk, hogy az Orbán kormány alatt bőven a duplája fölé nőtt a fizetésük (én oktatóként kevesebbet kapok, mint ők kutatóként, pedig kutatnom nekem is a munkám része, nekik pedig nem kell tanítaniuk).