Állam és bürokrácia – A jövő visszahódítása 2k45

Van ennek egy nagyon érdekes vetülete. Ennek a lényege az, hogy a magyar közigazgatás, állam nem légüres térben létezik, hanem zajlanak körülötte világgazdasági és technológiai folyamatok. A visszatekintés 2007-ben volt, próbáljon meg mindenki visszaemlékezni erre. 2007-ben az internet 10 éves volt Magyarországon (én 1997-ben találkoztam vele először a főiskolán, de az még csak különféle intézményekbe való bevezetés kezdete volt, 2000-től a MATÁV féle mindenki.net tette tömegessé a felhasználást). 2007-ben a TV, nyomtatott sajtó és a rádió még fő médiaeszközök voltak, a lakosság informatikai képességei alacsonyak voltak. Mindenki Nokiákkal vonult, okostelefon még nem volt.

Ezt azért írom, mert nagy erényként van rögzítve a digitalizáció, az ügyfélkapu, DÁP stb. Ami valóban az és valóban megkönnyíti az életet, ahogy a környező országokban is, mert ez igazából egy technológiai helyzet kihasználása, alkalmazása. Persze van, akinek jobban, van akinek rosszabbul sikerült, de a környéken mindenhol megpróbálták, ha nem a FIDESZ van kormányon, ugyanúgy meglépte volna a mindenkori kormány.

A másik a kormányablak rendszer, ami valóban egy jó megoldás volt és csak helyeselni lehet, még a mai hibáival is (pl: az elektronikus időpontfoglalás gyakorlatilag értelmetlen, mert csak hónapokkal későbbre kapsz időpontot, míg ha bemész és ott ülsz 1-2 órát, akkor sorra kerülsz).

Valaki írta, hogy milyen fontos volt az önkormányzati hatáskörök elvonása, mert az önkormányzatok csak eladósodtak maguktól folyamatosan. Ez persze csak fából vaskarika, mert az önkormányzatoktól átvett kórházak ugyanúgy eladósodtak és válságba kerültek folyamatosan, illetve az iskolák esetében a kitűzött cél: az, hogy az iskolák színvonala ne csökkenjen, nem sikerült. Tehát hiába vette át az önkormányzatoktól az állam ezeket a területek, így az önkormányatok már nem adósodtak el, viszont a kórházak pl, továbbra is.

Illúzió a bürokráciacsökkentés foglalkoztatási oldala: egyetlen kormány sem tesz utcára tömegeket, mert senki sem tudja, hogyan tudná felszívni a versenyszféra a teljesen más munkakultúrához és adminisztratív rutinokhoz szokott apparátust az AI és a digitalizáció korában.

Ami ezután marad, hogy valahogy kevesebbet, de azt sokkal jobban csinálja az állam, ráadásul úgy, hogy ugyanannyi ember is van az egészre. Ez még a versenyszférában is nehezen megy át... mindezt úgy végigvinni, hogy az egészet nem tulajdonosi, hanem politikusi irányítással menedzselik, szinte lehetetlen küldetés.

Mondjuk hosszú távon valószínűleg a népességcsökkenés kiegyenlíti a digitalizációból fakadó hatékonyságnövekedést, a foglalkoztatási százalékok maradnak, de a hatékonyságérzet nagyobb lesz. (Jó esetben.)

Ennek a gondolatnak a folytatásaként, mintegy a mondandómat kevésbé negatívan befejezve, az egyetlen proaktív kiút ebből a szituációból talán a digitalizáció felpörgetése. Félreértés ne essék, nem akarnék jogász–mérnök flame-et, nagy hagyománya van közigazgatásban a jogászatnak és ez egy fontos hagyomány is, de ez a realitás: a közigazgatás eredendően egy jogászi logikára (paragrafusokra, hatáskörökre) épülő világ. Erre a rendszerre talán (ha, esetleg) a technológia felől lehet rákényszeríteni azt a folyamatalapú, optimalizáló szemléletet, amitől az állam végül kisebbnek és élhetőbbnek érződik.