Dühöngő „vátesz”

"elismert és díjazott művészek, írók aléltan omoljanak a lábai elé"
- helyesen: volt művészek, egykori művészek, avagy "művészek"
Ezzel a magatartással ugyanis elveszti az esetleg megvolt művészi kvalitásait, hiteltelenné válik, elkorcsosul. Visszafordíthatatlanul.
"embernek lenni eljátszhatatlan"
-----------------

Lu Csi (Weöres Sándor fordítása)
A „VAD TIGRIS” DALLAMÁRA

Szomjan sem iszom Rabló-forrásból,
hőben sem fekszem gonosz fa-árnyba.
A gonosz fának tán nincsen ága?
Az elszánt ember, ha szenved, állja.
Császár parancsa ültet lovamra,
felkantároztam, ostorom kézben;
tigris-barlangban verjem el éhem,
vadmadarakkal fázzam az éjben.
A napok múlnak, hőstettem nincsen,
évszakok szállnak, itt az év vége,
partról magasra nyúlnak a felhők,
ágak zenéje kopog a szélbe –
hallgatva ülök titkos völgy mélyén,
hosszan fütyülök hegyen, magasban,
a megfeszült húr hangja nem gyönge,
s a legszebb ütem megfoghatatlan,
embernek lenni eljátszhatatlan,
az igaz érzés dalolhatatlan,
de mert a szivem hajlíthatatlan,
nem szégyenlem, hogy merev maradtam.