Orbán, takarodj!

Szívemből szól a cikk - mondanám - de mégsem ez az érzésem olvasva ezeket a sorokat. Sokkal inkább valami megkésett elégtétel, némi kicsinyes indulattal, talán irigységgel is, semmiképp sem valamiféle elegáns kritika, noha mindeme felsoroltakat megérdemli a célpont. Valamikor az előző választás előtt zökkent egy kellemetlent a Mandiner szekere, nem voltam egyedül, amikor fölszólaltunk emiatt. Sokan nem látták az összefüggést, kevesen igen. Ahogy kevesen vették észre, vagy voltak hajlandók észrevenni azt, hogy az NKE, az MCC hirtelen tele lett mindenféle, már akkor sem a kormány szekerét toló senkikkel, akikről azóta nem csak a kevesek, hanem a sokak számára is nyilvánvalóvá lett, mit kerestek ott. Ebben a cikk írójának tökéletesen igaza van.
"Miért hagytuk, hogy így legyen?" Sokan jártattuk a szánkat, de hiába, kicsik voltunk, nem számítottunk.

És itt van még egy, mondhatni ennél is fontosabb dolog, amit még ez a cikk sem feszeget. Mi történt 2022-ben, az oly meglepő és oly sikeres választási győzelem után? Szűk baráti körben, de talán a Mandineren is feszegettem a kérdést, miként, hogyan, miért került "az a nevezetes négy ló" a kormányba? Miért tett a miniszterelnök egyszerre négy ilyen kígyótojást a fészekbe? Elveszítette volna híres ítélőképességét, emberismeretét, még az ellenfelei, sőt az ellenségei által is elismert előre látását? Vagy igaza van Bogár Laci bácsinak, és már akkor megágyazott az elkerülhetetlennek, annak amit felajánlottak neki, és amit a nemzet érdekében kénytelen-kelletlen elfogadott?