Igen vastag a bőr az arcán Vitézynek, amikor minden felelősséget a V-hídra tol a Déli körvasút ügyében

Köszi a válaszokat, de sajnos nem kerültem közelebb.

Egyrészt régebben voltak közbeszerzések, ahol a tervezés is a nyertes feladata volt és ez önmagában nem jelentett problémát.

Másrészt ha meglévő megvalósítási tervet pályáztatnak, akkor ott az ajánlatot egy árazatlan költségvetésre kell, azaz szerepel egy adott műszaki tartalom, szabványokkal, anyagkiírással, garancivállalással. Tehát a pályázóknak kb ugyanannyi betont, zúzottkövet, acélt és egyéb technológiát kell beépíteni.
A pályázat során a megfelelő sorba beírják, hogy ők azt mennyiért vállalják. A végeredmény pedig könnyen összehasonlítható.

Harmadrészt a kész megvalósítási tervhez készül a pályázat kiírói oldalon is egy kalkulált mérnöki ár, ami iparági fajlagos költségekkel és rezsiórákkal kalkulál. Ez egy várható érték, amelyet a politikusok is sokszor hangoztatnak a közvélemény meggyőzése érdekében is. Aztán amikor valami drágább lesz, akkor ehhez az árhoz képest lesz drágább.
Külön történelme van a költség túlfutásoknak. De van egy nézőpont is, hogy ha ide kisebb számot írnak, akkor a közvélemény könnyebben elfogadja mint ha egyből a tényleg várható szerepelne itt.

Nyegyedrészt a mérnöki szakma is egy zárt világ. Évfolyamtársak, alumnik, volt tanárok volt diákok. Mindenki ismer mindenkit. És még csak a céget sem kell felvásárolni, csak a tervet készítő mérnököt alkalmazni.
És akkor még ne is beszéljünk a mindenkori tervező és kivitelező közt fennálló munkakapcsolatról. Egy ilyen projektben nem ritkák az át és újratervezések. Egy 70-80 éves műtárggyal kapcsolatban bármi kiderülhet.

Ja és a fenti gyanút bizonyítani is kell.