Az irháját menteni akaró Orbán Viktor most lökte a busz alá a leghűségesebb embereit

Nem volt sikertelen te agyhalott tiszar, mivel mindenki láthatta a saját szemével, azt az uniós közpénzt amit az ukránok ellopnak a zsebünkből.

Megnéztem az eredeti oldalon, hogy tényleg azt írta-e, hogy "politikai tökét igyekszik kovácsolni" vagy csak rosszul szemlézte itt a szerkesztő. Azt írta.
Gondolom ez valami halloweeni utalás, amit a magamfajta bumburnyák, balgatag tudatlan nem érthet, ez amolyan "elemző-stíl" lehet. Amihez hogyan is érthetnék én? Nő is vagyok, meg plebs is vagyok. Nem vóna elég az egyik, nem vóna már az épp' elég tragédia, hát ráadásképpen még pattintjuk is a követ feszt, meg faragjuk a politikai tökünket.

Lépjünk azonban túl a humorizáláson - ki nem írt még helytelenül szavakat, vagy ki nem idézett pontatlanul? Bárkivel előfordulhat -, nézzük a tényeket, illetve az érvelést.

Adott egy bejelentett pénzszállítmány, amelyet logisztikailag nem a legrövidebb útvonalon visznek a célállomásra.
Az EU 2018/1672. rendelet 7. cikkelye kifejezetten nevesíti a készpénz ideiglenes visszatartását ilyen helyzetben. A rendelet szerint a hatóság egy közigazgatási döntéssel akkor is lefoglalhatja a pénzt, ha a papírok formailag rendben vannak (tehát a bejelentési kötelezettségnek eleget tettek.) Ámde „...olyan jelek mutatkoznak, hogy a készpénz – az összegtől függetlenül – bűncselekményből származik.”
Az ártatlanság vélelme megilleti Hajdú Jánost és mindenki mást is - egyelőre, amíg nem forradalmasítjuk a büntetőeljárási jogot is, ami úgy nagyjából a jelenlegi fejleményekre és a visszaható hatályú jogalkotásra figyelemmel olyan szerda és csütörtök környékén várható - a független, pártatlan bíróság jogerős ítéletéig.
Megjegyzem, az, hogy a járőrök gyártottak-e jegyzőkönyvet a helyszínen vagy sem (és ez a közokirat-hamisítás tényállását kimeríthette-e vagy sem) is jogerős bírósági döntés kérdése, de nem szükséges az alapos gyanú (azaz jegyzőkönyvgyártással megteremteni a gyanút) ahhoz, hogy ellenőrizze a hatóság a logisztikailag nem a legrövidebb lehetséges útvonalon haladó (azaz emiatt eleve gyanús) szállítmányt.
Más biztonságos EU-s tagállam irányába rövidebb útvonal kínálkozott és nehéz megérteni, pontosan milyen biztosítási probléma merülhetett fel Szlovákia vagy Lengyelország esetében a fokozottan védett folyosók tekintetében, illetve meglehetősen különös, hogy az említett tagállamok egyetlen egy határátkelőhelye sem felel meg az áthaladásnak, mert ezek szerint nem olyan áteresztőképességű, mint Záhony-Csap.
Megítélésem szerint a fennálló háborús helyzetben, egy mozgó, szokatlan útvonalon haladó hatalmas vagyon önmagában megalapozhat egy fellépést, és a helyszíni adminisztráció pedig többnyire gyakorlat szokott lenni az eljáró szerveknél.
Mi tehát a konklúzió? Csodás gondolatok tárházát olvashattuk és mind megrendültünk az örömtől, de valójában a védelem is egészen problémamentesen érvelhető a barlangrajzolás és bogyógyűjtögetés közben. És ebből itt csak egy szösszenetnyi ízelítőt adtam.

Ja persze csak akkor, ha valaki nem politikai megrendelésre ír, hanem tényleg elemzi a helyzetet és a tényállást.
Szívesen írnám még tovább - végre-valahára hanyagolva a dögunalmas jogot, amit kénytelen voltam belekeverni, mert "a tények makacs dolgok" -, de hely- és érdeklődés hiányában a szórakoztatóbb, gunyorosabb részek most elmaradnak.
(Emiatt a gyásztáviratokat a kiadóba várom.)

Utóirat: Orbán Viktorral azért nem foglalkoztam dolgozatomban, mert az ő neve speciel hivatalosan gyanúsítottként nem merült föl, nem gyanúsítottja az eljárásnak -, a fikciós irodalmi munkásságomat meg nem ide tartogatom.