A volt miniszterelnök azt próbálja elhitetni, hogy a hatóságok saját elhatározásból csaptak le arra a pénzszállítmányra, amire korábban maguktól sosem csaptak le, hiszen idén tavaszig fel sem merült bennük, hogy egy bejelentetett, a nemzetközi bankközi kereskedelem szabályai szerint zajló, szokványos pénzszállítást feltartóztassanak, a fegyvertelen őröket pedig jogellenesen őrizetbe vegyék. Ennél csak azt lesz nehezebb bemesélni, hogy az akcióra az ország érdekében volt szükség.
(...)
Azt, hogy ki volt a politikai megrendelő, mindenki tudja: ő maga jelentette be március 5-én. A sajtóforrások által feltárt megbeszélések szerint tanúk füle hallatára történtek utalások arra a tudjukkire, akit úgy véd egyik leghűségesebb embere a jogi eljárástól, hogy közben ugyanez a tudjukki még mindig politikai tökét igyekszik kovácsolni abból, amire ő adott politikai utasítást.
A Fideszről hosszú időn át, évtizedeken keresztül úgy tartottuk, hogy hierarchikus rendben, de egyfajta bajtársi lojalitással építkezik: Orbán legalábbis a saját kádereit tényleg sosem hagyja az út szélén. A volt miniszterelnök ezúttal is arról tett közzé Facebook-bejegyzést – saját arcát és hangját azért már nem adta hozzá –, hogy az „aranykonvoj” elleni akció résztevői elismerést és jutalmat érdemelnének a bűnvádi eljárás helyett. Valójában azonban, miközben jutalmat emleget, a politikai szleng szerint a busz alá lök mindenkit, az őt az utolsó szabadlábon tett leheletéig kiszolgáló tábornoktól az akcióba beleparancsolt közrendőrökig.
Hagyja, ha éppen nem utasítja őket, hogy vigyék el helyette a balhét.
Orbán világában a parancs felülről lefelé, a hűség alulról felfelé érvényes. Szemrebbenés nélkül áldozza fel hű embereit, meg mindazokat, akiket a szolgálati szabályzat révén belesodortak ebbe az egyébként teljesen abszurd és végső soron sikertelen ügybe, hiszen a rajtaütés sem az orosz olajat nem hozta vissza Orbánnak, sem Ukrajnát nem törte meg, és még a választás meg a hatalom is odalett.
(...)