🌐 TRUMP DÍZELÜGYLETE: A NYUGATI EGYHÁZSZAKADÁS LAKMUSZPAPÍRJA
Donald Trump ismét megnyitja az amerikai piacot az orosz dízelolaj előtt. Az intézkedés enyhítheti az üzemanyaghiányt, de aligha hoz tartós árcsökkenést. Politikai ára viszont jóval magasabb lehet: Washington éppen azt bizonyítja Moszkvának, hogy az amerikai gazdasági nyomásgyakorlásnak is vannak határai. Különösen akkor, ha közelednek a választások.
Három héttel ezelőtt Trump még az Oroszország elleni gazdasági szankciók szigorításáról szóló törvényt írta alá. Pénteken már enyhített a korlátozásokon. A két döntés között Moszkva nem vonta ki csapatait Ukrajnából, nem kötött tűzszünetet, és Vlagyimir Putyin sem tett érdemi engedményt.
Egyvalami azonban megváltozott: közelebb kerültek a novemberi amerikai kongresszusi választások, miközben a dízelolaj ára történelmi csúcsok közelében járt.
A fordulat egy száraz bürokratikus dokumentumban öltött testet. Az amerikai pénzügyminisztérium október 9-én kiadott, 135. számú általános engedélye hat hónapra lehetővé tesz egy sor, orosz eredetű dízelolajjal kapcsolatos ügyletet, amelyet az amerikai szankciók egyébként tiltanának. Az engedély kifejezetten kiterjed az Egyesült Államokba irányuló importra is.
Washington ezt gazdasági szükségszerűségként mutatja be. Trump szerint Oroszország azonnal több mint 300 ezer tonna dízelolajat szállít az amerikai és a világpiacra, novemberben további 500 ezer tonnát, később pedig egymillió tonnát. Az elnök ugyanakkor maga is elismerte, hogy a további szállítások az orosz finomítók állapotától függenek.
És éppen itt kezdődnek a problémák.
Az orosz dízelolaj ugyanis nem elsősorban azért hiányzik a piacról, mert nincs, aki megvásárolja. Hanem azért, mert Oroszország egyre nehezebben tudja előállítani és exportálni. Az ukrán dróntámadások súlyos károkat okoztak az orosz finomítókban, Moszkva pedig a belföldi ellátás védelmében maga is korlátozta a kivitelt.
A Vortexa Bloomberg által ismertetett adatai szerint az orosz dízelolaj és gázolaj tengeri exportja szeptemberben napi 144 ezer hordóra zuhant. Ez több mint egy évtizede a legalacsonyabb szint. Összehasonlításképpen: a Reuters által közölt Kpler-adatok szerint 2025-ben az átlagos napi kivitel még megközelítette a 817 ezer hordót.
Ekkora visszaesést nem lehet egyetlen washingtoni döntéssel megfordítani. A szankciók enyhítése megnyithatja az utat a szállítmányok előtt, de nem állítja helyre a sérült finomítókat.
1. Az orosz olajfinomítókat nem lehet elnöki bejelentésekkel megjavítani
Ez persze nem jelenti azt, hogy a döntés gazdaságilag értelmetlen. A világ dízelolajpiaca rendkívül feszes. Az Iránnal folytatott háború megzavarta a közel-keleti szállításokat, a nyugati finomítók kapacitásuk határához közel működnek, az amerikai dízelolajár pedig gallononként mintegy 6,28 dollárra emelkedett.
Ez nem pusztán az terepjárósok problémája. A dízelolaj ára beépül a fuvarozás, a mezőgazdasági termelés és végső soron a fogyasztási cikkek költségeibe. Amikor drágul a dízel, előbb-utóbb szinte minden drágul. Egy ilyen helyzetben a kínálat legkisebb bővülése is számíthat.
A piacok reagáltak is. A bejelentés körüli időszakban az amerikai dízelolaj-határidős jegyzések közel öt százalékkal estek. Csakhogy a csökkenés jelentős része már Trump nyilatkozata előtt bekövetkezett. A közvetlenül a bejelentésnek tulajdonítható árhatás ezért jóval szerényebb lehet annál, mint amit a látványos tőzsdei mozgás sugall.
(...)
3. Washington enged, Európa szigorít
A fordulat az Egyesült Államok európai partnereit is kellemetlen helyzetbe hozza.
Az Európai Unió és az Egyesült Királyság továbbra is fenntartja az orosz dízelolajra vonatkozó tilalmakat. Miközben Washington bizonyos orosz üzemanyagügyleteket ismét engedélyez, európai szövetségesei változatlanul korlátozzák azokat.
Ez nem csupán jogi vagy kereskedelmi eltérés. A nyugati szankciós politika egyik alapelve az összehangolt fellépés volt: úgy csökkenteni Oroszország energiaexportból származó bevételeit, hogy közben ne idézzenek elő súlyos ellátási válságot a világpiacon.
Az orosz kőolajra és finomított termékekre kialakított árplafonrendszer éppen ezt a kettős célt szolgálta.
A mostani amerikai engedély viszont széles körben tesz lehetővé dízelolajügyleteket anélkül, hogy azokat kifejezetten a meglévő árplafon betartásához kötné. A pontos jogi helyzet ráadásul nem teljesen egyértelmű, mivel az orosz energiahordozók importját korlátozó korábbi amerikai rendelkezések továbbra is léteznek.
A gazdasági érdekek eltávolodása így szabályozási bizonytalansággal párosul. Márpedig egy összehangolt szankciós rendszer éppen akkor veszít erejéből, amikor a résztvevői eltérő szabályok és eltérő politikai célok szerint kezdenek eljárni.
Ukrajna számára mindennek még közvetlenebb következménye lehet.
(...)
7. Az elefánt a szobában
A dízel ára talán csökkenni fog. Az amerikai szankciók hitelességének árát viszont később kell megfizetni. De valószínűleg vannak ennél jóval fontosabb geopolitikai szempontok is Washington számára. Az orosz energiacsap minden nyitása Irán szorítófogását enyhíti a világ energiaháztartásán.
És itt érkeztünk el a nyugati táboron belüli egyházszakadás lényegének a megértéséhez. Az energiajátszma az USA és Európa politikai vezetés között zéró összegű. Brüsszel szívesen beáldozná az USA közel-keleti háborúját a saját, Oroszország elleni háborúja érdekében. Washington szívesen beáldozná Európa Drang nach Osten-et a saját közel-keleti sikerei érdekében.
Külön iróniája a dolgoknak, hogy a tél küszöbén energiaterhek alatt nyögő európai lakosság érdekeit sokkal inkább a washingtoni, mint a brüsszeli energiapolitika szolgálja.