A paksi fenékküszöb, pontosabban a Paksi Fenékküszöb nevével ellentétben csak a túlpartról, Dunaszentbenedekről látogatható. A látogathatót itt szó szerint kell érteni, hiszen a kőszórás parti oldalára lerakott sorompó a teljes keresztmetszet alig negyedét zárja el a katasztrófaturizmus elől, és mivel egyetlen egyenruhás sem őrzi, az ötöt mutató ordító fejet senki nem veszi komolyan. Kitaposott ösvény kerüli meg jobbról és balról is, így gond nélkül ki lehet sétálni a fenékküszöb végéig, be a Duna közepére, hiszen a terméskő tömböket leszórták apró szemű murvával. Ez a műtárgy a 2026. évi abszolút hidrológiai katasztrófa kitüntetett emlékműve. Az itt megforduló nemzetközi stábok száma alapján valószínűleg világszenzáció. Fel lehetne rajta sorolni a kiszáradt tavainkat, patakjainkat, évente megkoszorúzni az aszály pusztítására emlékezve, mondjuk azon az őszi napon, amikor a dunai vízmércéken ötödször vagy hatodszor dől meg majd a Dunán valaha mért legkisebb vízállás.
(...)
Végezetül álljon itt néhány gondolat, amit nem lehet szó nélkül hagyni a Paksi Fenékküszöb kapcsán. Az első és legfontosabb tanulság, hogy egy lefelé tartó ökológiai spirál egyik emlékműve lesz ez a létesítmény. Az emberiség története során a természetvédelmi szempontokat mindig a legutolsó helyre tette. E szemlélet eredménye például az idei nyár, ami végső soron ezt a paksi beavatkozást is szükségessé tette. Azaz a természetvédelem szempontjainak mellőzéséből fakadó problémáink kezelésénél egyre kevésbé tudjuk/akarjuk figyelembe venni a természetvédelem szempontjait. Vajon hová fog ez vezetni? A Dunai Szigetek blog egyre mélyülő pesszimizmusa ebből a felismerésből fakad.
(...)