A kórházi kezelést követő lábadozás után folytatódhatnak azok a bizonyos jó viták Budapest érdekében. Nincs ellenemre, hogy ezek szenvedélyesek legyenek – bár nem keverném össze a személyeskedéssel –, mindenesetre a jó vitáknak a szememben az az ismérve, hogy tárgyszerűek.
Ezt segíti is két dokumentum:
Mi derül ki ezekből a dokumentumokból? Például kiderül belőlük, hogy a budapestiek 2021 óta tartó kiállása a Diákvárosért eredményes volt. Emlékeztek, amikor több tízezren mentünk utcára Budapest egyik aranytartalékának kiárusítása ellen és a Diákvárosért? A Diákváros megépül Ferencvárosban. Ez pipa.
És amikor Budapest másik aranytartalékának kiárusítása ellen küzdöttünk? Igen, a Rákosrendező is a sokak, nem a kevesek érdekében épül meg, a főváros és a kormány partnerségével, mert máshogy nem lehet.
2019-es és 2024-es programomnak is része volt a regionális BKK, vagyis a közösségi közlekedés szervezésének kibővítése az agglomerációra, a HÉV-re, az elővárosi vasútra és a Volánbuszra. Ez elemi érdeke a városnak. Ez is pipa.
Hallva a megjegyzéseket, érdemes tisztázni, hogy a városért az elmúlt években vívott politikai és gazdasági küzdelmeknek milyen eredményét mutatja a megállapodás.
A politikai vitákban áprilisban volt az eredményhirdetés: ennek a városnak a háromnegyede a változásra szavazott. Ez a felhatalmazás a kormányt is, engem is a partnerségre kötelez. Ezt tesszük.
A pénzügyek kapcsán két dolgot mondtam konzekvensen az Orbán-kormány kivéreztetésével szemben. Hogy ez a város nem mehet csődbe. Ez is pipa, ezt szolgálja a 120 milliárdos támogatás. Ha több lett volna, jobb lett volna? Nyilván. De a kompromisszumnak az az ismérve, hogy maradéktalanul senki nem elégedett.
A másik állításom évek óta az: Budapest nem lehet az állam nettó befizetője, a városnak fenntartható és kiszámítható finanszírozásra van szüksége. Nos, Budapest nem lesz többé nettó befizető. Pipa.
A fenntartható és kiszámítható finanszírozást pedig három dolog biztosítja. Egyrészt a szolidaritási hozzájárulás csökkentése. Másrészt a közösségi közlekedés új finanszírozása a regionális BKK keretein belül.
A harmadik tételről eddig kevesebb szó esett: ez a kikötők hasznosításáról szóló megállapodás. Ezzel nemcsak azt érjük el, hogy a csodálatos Lánchídon sétálva például ne a hajók fedélzetén napozó turistákat lehessen megfigyelni, hanem azt is, amit Bécs már elért. Bécs egy hasonló konstrukcióban évi mintegy 40 milliárd forintnak megfelelő bevételhez jut. A Duna ugyanaz, a hajók is…
Az FKT-megállapodás tartalmazza, hogy ebből a bevételből városrehabilitációra fogunk költeni. És mi tele vagyunk tervekkel a Széchenyi tértől a Római-partig, a fasorrekonstrukciótól a vízmegtartásig.
És akkor a parkolás. 2019 óta érvelek az egységes budapesti parkolási rend mellett. Mondhatnám, ez is pipa, de persze ettől kerületi polgármester barátaim lettek pipák.
Én ezt elfogadom, de az egységes rendszerrel szemben nem látok érvet: nem találok magyarázatot arra, hogyan lehet, hogy miközben nőnek a bevételek, a parkolóórák leszerelésével pedig csökkennek a költségek, mégis van, ahol veszteséges a parkolás, máshol meg csökken a nyereség.
Az FKT-határozat tartalmazza, hogy a parkolási bevételekből szélesen értelmezett útfelújítási programot indítunk. Igen, a kerületi utakat is felújítjuk, belvárosban is, külkerületben is.
Én úgy veszem, hogy az autósok a parkolási díjért cserébe okkal várják el, hogy rendben legyenek az utak. És nemcsak ott, ahol sok a parkolási bevétel, hanem ott is, ahol kevés. Most erre minden eddiginél többet költhetünk. Ez érdemben mentesíti a kerületeket a kiadásaiktól.
Vagyis ezzel jól jár mindenki: autós és nem autós budapesti, belvárosi és külkerületi, de még a kerületi költségvetések is.
Még egy dolog kiderül az FKT-határozatokból: a részletek kidolgozására van fél évünk, és magától értetődő, hogy ezt a kerületekkel közösen kell megtenni.
És ha már itt tartunk, hamar rájöhetünk, hogy a főváros és a kerületek viszonyát, finanszírozási helyzetét olyan szabályok kötik ma, amelyeket maga Rogán Antal alkotott meg, nem is titkolva, hogy a Fidesz politikai és gazdasági érdekét szolgálta ezzel.
Mi lenne, ha közösen kilépnénk végre ebből a rogáni átokból? Ha amellett érvelünk közösen, hogy a régi dogmák nem érvényesek, akkor ezt végképp ne tekintsük annak.
Budapest az elmúlt 130 évben nem tapasztalt hatalmas fejlesztések küszöbén áll: Diákváros, Rákosrendező, Nagykörút, rakpartok, pesti fonódó, budai fonódó, HÉV-ek, egészséges utcák, Városháza Park, zöldítés, egységes parkolás, újraszervezett közösségi közlekedés, újraszervezett kikötőhasznosítás.
Ezek a jó viták, állok hát elébe.