Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténhet, hogy nyilvánosan Volna Gábor védelmére fogok kelni. És feltételezem ő sem gondolta, hogy ilyesmi előfordulhat. Most mégis azt kell mondanom, hogy álljatok már meg, lépjetek egyet hátra vagy durvábban hátrább az agarakkal. mert elképesztőnek és kétségbeejtőnek tartom azt a kérlelhetetlen gyűlöletcunamit, ami annak kapcsán szabadult el, hogy Volna Gábor szerepet kapott az egyik kereskedelmi televízió reality műsorában.
Nem hiszem hogy sokan vannak, akik nálam keményebben bírálták a kétezres évek elején Volna politikai szerepvállalását, romaellenes és antiszemita kiszólásait, a Magyar Gárdában való szerepvállalását. Ezekre akkor semmiféle mentséget nem próbáltam keresni, mert számomra menthetetlenek voltak. Ahogy elfogadhatatlannak tartottam azt is, hogy ő volt az egyik alapítója az első - Orbán Viktorral közös - polgári körnek is. Akkoriban úgy gondoltam, és ennek minden alkalommal hangot is adtam, hogy az általa alapított és vezetett Jobbik a magyar társadalomban élő legrosszabb, legkártékonyabb hagyományokra épít, a legalantasabb ösztönöket próbálja aktivizálni és ez társadalmilag rendkívül veszélyes és káros. Ma is ugyanezt gondolom a 2000-es évek Volna Gáborának politikai szerepvállalásáról.
Ám azóta eltelt legalább másfél évtized. Vona Gábor nem egyszer és nem kétszer nézett szembe nyilvánosan politikai múltjával, gyakorolt nyilvános önkritikát, kért bocsánatot korábbi nézetei és szerepvállalása miatt. Számomra ennél fontosabb, hogy meghallgattam jó néhány podcast műsorát, és ha nem is értettem mindenben egyet vele, de egyetlen olyan mondat sem hagyta el a száját, amelyben a rasszizmus, a gyűlöletkeltés, a kirekesztés árnyéka felmerült volna. Teljesen normális, civilizált, nota bene demokratikus alapon álló nézeteinek adott hangot, visszafogottan, megfontoltan, racionális érvekkel alátámasztva gondolatait.
A most Volna Gábor ellen kampányolókkal szemben én hiszek abban, hogy az emberek képesek megváltozni, képesek újragondolni és megváltoztatni korábbi előítéleteiket, téves nézeteiket, undok indulataikat. Ha nem hinnék ebben, akkor azt hiszem szemétkosárba dobhatnám egész eddigi "életművemet". Hiszen mi másért is ír az ember, ha nem azért, hogy meggyőzze embertársait vélt nézeteinek igazságáról, a téves, hamis, hazug és gyakran kártékony nézetekkel szembeni ellenérvek igazságáról.
(...)