Van nekem egy kollégám és egy FB barátom, akinek régen is tetszettek a ritkán kitett posztjai, mert úgy éreztem, érdekli őt a történelem és az országunk sorsa konzervatív szemmel. Ez az én kollégám történetesen egy vadász. Van nekem ezen túl egy kisfiam, akinek van egy osztálytálytársa, egy nagyon helyes és ügyes kislány, aki a fiammal együtt zongorázik. Az ő apukája is vadász. Remek fickó.
Amikor elmondta, hogy vadász, úgy éreztem, mintha coming out-olna épp. Mintha nehéz lett volna kimondani ezt neki. Hogy ő vadász. Ez lassan egy olyan kisebbség, mint a miénk, a homoszexuálisoké, mert a legtöbb ember berzenkedik még a szótól is.
Nálunk a családban volt vadász és gyerekkoromban engem is elvittek egyszer egy fácánhajtásra. Nem szép ügy, nem is mentem többet, de kérdezem halkan: egy vágóhíd talán szép dolog?
Az egész ügyben az zavar a legjobban, hogy biztos vagyok abban, a legtöbbeknek, akik megahisztiznek épp, fogalmuk sincs arról, hogy mi az a vadászat. Értem én hogy Pumba meg Szimba és nekem sincs fogalmam sem az oroszlánokról, sem a trófeavadászatról. Tény. Simán lehet, hogy Kaprinyák tisztsége a fotó fényében minimum pikáns.
De az is lehet, hogy vállalhatatlan.
De az is lehet, hogy nem.
Én egy hisztiző hordát látok, aki lincselne. Cukis képekkel a kezében. Rólatok szólt a tegnapi posztom. A hordademokráciátokról.
(...)
A fészbukon pedig megy az őrjöngés és a szakértés. Oroszország lehetett ilyen. 1918-ban. Internet nélkül.
Olyanról hallottatok már, hogy ártatlanság vélelme? Vagy olyanról, hogy hallgattassék meg a másik fél is mielőtt lincseltek?
Olyanok vagytok mint a dékások és úgy csináltok, mintha ti nyertétek volna meg a kétharmados választást a Tiszának.
Pedig a Tiszának a kétharmadot leginkább azok nyerték meg, akiknek Kaprinyák trófeájánál és a melegek örökbefogadásánál sokkal komolyabb problémáik vannak és sokkal kisebb a hangjuk, mint nektek.
A mi családunkban volt egy vadász, amint már említettem is, és amikor ment a Vuk, az egyik unokatesóm, nagyon haragudott rá. A saját apjára, az egyik nagynéném férjére.
Én is. Úgy hívtuk, simabőrű. És nem adtunk neki puszit pár hétig.
Csak akkor 8 meg 9 évesek voltunk. Ha nem csalnak az emlékeim.