A gyász évfordulóján tehetetlenséget érzünk sokan.
Tehetetlenséget, amiért egyáltalán megtörténhetett a tragédia, majd pedig oly sok túsz meghalt, amiért azóta is oly sokan meghaltak, mert a terroristák inkább kirakták a frontra civil honfitársaikat, ahelyett, hogy letették volna a fegyvert.
Tehetetlenséget érzünk a mind két oldalon meghalt civil áldozatok és az izraeli katonák halála miatt.
Tehetetlenséget amiatt is, hogy az elképesztően aljas támadás, után három évvel sem látszik, miként lehet béke, miként élhetnek biztonságban Izrael polgárai.
Tehetetlenséget és elképedést, amiért az európai és az amerikai baloldal fősodrában ott van az antiszemitizmus, kicsit rejtve, közepesen rejtve, nyíltan - s sokszor kézen fogva azokkal, akik az erőszakot is lehetséges vagy kifejezetten kívánatos útnak tartják.
Tehetetlenséget amiatt, hogy amiről David Grossman két éve írt, arra ma sem adtak maguknak választ a tüntetők, viszont mind többen lettek:“ Több százezer ember részvételével zajló tüntetéseken, a legelismertebb egyetemek kampuszain, a közösségi médiában és a mecsetekben világszerte Izrael létezéshez való jogát gyakran lelkesen vitatják. Az észszerű politikai kritika, amely figyelembe veszi a helyzet összetettségét, utat engedhet – Izrael esetében – egy gyűlöletretorikának, amelyet csak Izrael állam elpusztítása tud (ha egyáltalán) lehűteni. Például, amikor Szaddám Huszein vegyi fegyverekkel gyilkolt meg több ezer kurdot, nem hangzottak el felhívás Irak lerombolására, a föld színéről való eltörlésére. Csak Izrael esetében elfogadható nyilvánosan követelni egy állam megszüntetését.
A tüntetőknek, a befolyásos hangoknak és a közéleti vezetőknek fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy mi az Izraelben, ami ezt az undort kiváltja. Miért Izrael, a bolygó 195 országa közül, az egyetlen, amely feltételekhez kötött, mintha létezése a világ többi nemzetének jóakaratától függne?
Rossz belegondolni, hogy ez a gyilkos gyűlölet kizárólag egy olyan nép ellen irányul, amelyet kevesebb mint egy évszázaddal ezelőtt szinte teljesen kiirtottak. (....) A zsidók nem hódítással, hanem biztonságot keresve érkeztek Izrael földjére; hogy erős rokonszenvük ehhez a földhöz közel 4000 éves; hogy itt jelentek meg nemzetként, vallásként, kultúraként és nyelvként.”