(...)
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy oroszlán mellett készült fénykép láttán bárkinek lelkesednie kellene. Mindössze azt jelenti, hogy ha a kép alapján természetvédelmi ítéletet akarunk mondani, akkor tudnunk kellene, hol történt az elejtés, milyen populációból, milyen engedéllyel és kvóta alapján, milyen állományviszonyok között, illetve hová került a vadászat bevétele. Ezek jóval kevésbé látványos kérdések, mint maga a fénykép, viszont sajnálatos módon nélkülük nehéz megállapítani, mi történt valójában.
És tulajdonképpen ez zavar a mostani ügyben. Nem az, hogy politikust számon kérnek, nem az, hogy valaki ízléstelennek vagy visszataszítónak tartja ezeket a képeket, és még csak az sem, ha egy politikai közösség bizonyos magatartást nem fogad el a saját tagjaitól. Hanem az, amikor
az erkölcsi ítélet már készen van, miközben a vétség pontos megnevezése még várat magára.
Ezért valóban érdekes lesz, mit tárgyal hétfőn a TISZA frakciója és elnöksége. Ha Kaprinyák valamelyik vadászatának jogszerűségét, akkor tényekre lesz szükség. Ha annak természetvédelmi következményeit, akkor szakmai adatokra. Ha pedig azt, hogy a fényképek és a mögöttük álló vadászmúlt beleférnek-e a párt értékrendjébe, akkor ez is teljesen legitim kérdés, csak egy másikat nehéz lesz mellőle lesöpörni.
Ugyanezek a képek ugyanis áprilisban már nyilvánosak voltak, ez a vadászmúlt akkor is ismert volt, és mindennek tudatában májusban Kaprinyákot még alkalmasnak találták arra, hogy az Élő Környezetért Felelős Bizottság alelnöke legyen. Ha októberre mindez erkölcsi problémává vált, olyannyira, hogy emiatt már a közösség elfogadhatósági határait kell újrarajzolni, akkor alighanem nemcsak Kaprinyáknak érdemes válaszolnia arra, mi történt, hanem azoknak is, akik tavasszal már ismerték mindazt, amit ősszel most felfedeztek.
Ha pedig az elmúlt hónapokban nem Kaprinyák Tiborról tudtunk meg valami lényegesen újat, hanem csupán annak változott meg a politikai ára, amit róla régóta tudni lehetett, akkor a történet végül valóban tanulságos lesz – csak éppen nem a vadászatról és nem az afrikai oroszlánokról, hanem a politika természetéről.